Drága Barátaim, határon innen is és túl is!

Ma újra jelentkezem, hiszen nem állhatok meg, alkotnom, gyarapítanom kell.  Gondoltam is legott, akkor ma két étellel jelentkeznék, bár az ígéretemet megszegve, de mégis tésztaétellel, Most azonban elsősorban Ede barátomnak kedveznék, aki megszállottan szereti egyik ajánlatomat. Az másik, az éppen aktuális libás étel, hiszen mostanság, Szent Márton környékén libát eszünk életre-halálra, de tesszük ezt azt gondolom nagy-nagy örömmel, talán alázattal is, aztán említettem az olasz szokásokat, a tészta mellett a rizottót. 

Ede, Edinho nagy kedvence, ez a tészta. Ez még önmagában nem is lenne nagy, különös dolog, de z a mennyiség, ahogy Ő ezt készíti, az a Rekordok könyvébe való. Higgyétek meg! Edével igazi kocsmabarátok vagyunk. Hiszen mikor hetente összejártunk, akkor kizárólag valamelyik ivóban találkoztunk, de ez biztosabb volt mindig annál,  mint az, hogy a nap felkel-e. Ilyenkor ivás, snóbli, vagy smén életre-halálra záróráig, aztán néha utána is. Természetesen minden alkalommal összevesztünk, hiszen a szabályok mindig akként alakultak, hogy éppen ki volt a vesztes. Néha egymás torkát szorongattuk, hogy aztán másnap egymás nyakába borulhassunk, kezdődhessen minden elölről. Ede jó keresztényként minden hónap harmadik szombatján túrós tésztát készített. Ilyenkor szertartásosan megjelent a piacon elvált feleségével, Cicával, csak egy ital, majd elkezdődött a vásárlás. Egy tábla (!, kb. 4 kg) Kolozsvári szalonna, 4 zacskó(2 kg!) házi gyufatészta, 3-4 kiló (!!!!) túró, majd 10(!!!!) doboz tejföl. Ezek voltak az alkotóelemek hozzá! Hazamentek, a szalonnát az utolsó darabig összekockázta, a tésztát mind megfőzte, majd azt az iszonytató mennyiségű túrót, tejfölt rátette.

Drága barátaim! Ez a mennyiség testvérek között is 16-20 adag étel! Ők azonban ezt ketten, néha hárman, két főétkezésre be is puszilták. Itt jegyezném meg, hogy ketten összesen nem nyomtak 120 kilót.

Neki ajánlom nagy szeretettel a:

TÚRÓS CSUSZÁM EDÉNEK

A tészta szeretett leányom szerelmének nagymamájától, Sárándról származik. Igazi, többtojásos házi készítésű, minőségi csuszatészta. Olyan húszdekányi, jó minőségű Kolozsvári szalonnát összevágok vékony csíkokra, majd egy korty olajon, nagy serpenyőben jól kipirítom, közben kevergetve.

Aztán félreteszem, melegen tartom. Közben jó nagy edényben, bőven vizet forralok, mikor a víz forrni kezd, akkor alaposan sózom, majd beledobom a tésztát. Rusztikus darabokban hagyom, mert így néz ki jobban, tehát nem töröm össze. Sok idő nem kell neki, talán öt perc. Ekkor a szalonnát felforrósítom, majd a fazékból pontosan a serpenyőbe szedem a kifőtt tésztát. Erős tűzön jól összepirítom, majd mehet is rá egy jó fél kiló tehéntúró-. Ezzel még egy gondolatnyit együtt sütöm aztán kész is. Jó nagy adag tejföl a nyakába, és már mehet is a tányérba. Egyszerű, nagyszerű, a libanapok után igazi felüdülés, gyorsan, pillanatok alatt elkészíthető. A másik étel igazán aktuális, bár a szándékom nem az volt, hogy spanyolviaszt tálaljak fel Nektek. Legfőképpen az, hogy egy már elkészített ételből praktikusan másikat varázsoljunk elő szeretteinknek, egy kicsit ügyelvén arra is, nehogy unalommá fajuljon egy nagyszerű étel evése, hanem új dimenziót nyithassunk annak mássá való megalkotására. Bizonyára Mindnyájatok járt már úgy, hogy a hatalmas mennyiségű leves, bármi, harmadszorra már nem kellett, vagy nem esett jól. Ilyenkor van az, hogy mi is legyen a sorsa? Mélyhűtő, vagy netán karitatív ki a csöveseknek, vagy éppen kuka? 

A minap libaaprólékból főztem felejthetetlen húslevest. A húsleves nekem, így öregségemre is, még mindig ünnepi eledel. Legyen az bármiből, bármikor, mindig ünnepi hangulatban főzöm, eszem kínálom. Hiszen nálunk, ez a nemes étel nem hiányozhatott egyetlen vasárnap, ünnepnap az asztalról, de azt gondolom, sokatoknál sem, akár a határon innen,  akár túl élitek az életeteket. A húsleves fogalom, olyan, mikor a csecsemő járni, beszélni tanul, mint amikor a szorzótáblát tanuljuk, vagy éppen a kórházba visszük örök gyógyírnak, igazi gyógyszernek adjuk, a kismamáknak, csecsemőjüknek, szeretteinknek. A húslevesbe minimum 10-15 féle hozzávalót teszünk, legyen az szárnyasból, marhából, bármiből. Sokáig, hosszan, lassan főzzük, mert akkor az igazi. Hamarosan erről a csodáról egész oldalt, egész estét betöltően szeretnék írni Nektek, hiszen azt érdemli. Úgyhogy erről majd később! Szóval, ezúttal libaaprólékot vettem a piacon. Jelesül a két szárnya, szíve, zúzája, nyaka, két lába alkotta az egységcsomagot, ami pár deka híján 2 kilóra rúgott. Lemértem a szárnyát, majd 50 centit tett ki, szóval kapitális méretű volt a dolog. Húslevest főztem belőle, de úgy jártam, mint írtam fenn, harmadszorra már nem nagyon kellett, így aztán gondoltam egyet, és nekiláttam ennek az ételnek, ami jelesül:

LIBARIZOTTÓ MÁRTONRA, BOLDOGNAK-BOLDOGTALANNAK

Igazi, olasz, rizottó rizst, egy jó teáscsészényit használok. Nem kell megmosni, mert szükségünk van a külső, nyákos részére is.
Igazi, itthon kisütött libazsírból egy kanállal a serpenyőbe, majd apróra vágok egy jó nagy fej  vöröshagymát. Ne sajnáljuk belőle, legalább akkora legyen, mint egy nagy a

A zsiradékot felhevítem, bele a hagymát, erős lángon pirítom, majd mehet bele a rizs. A rizottóhoz való rizs egy kicsit kisebb, de pufókabb, mint a normál, bárhol kapható ma már, de az egyszerű rizs is megfelel. Erős tűzön pirítom, aztán már mehet is hozzá mintegy 5-6 kisebb gerezd zúzott fokhagyma. Nyakon öntöm egy jó pohár fehér száraz borral, mert az dukál ám hozzá, de olyannal ám, amit magam is szívesen megiszok. Hiszen azt iszom, amit prédikálok is, mikor igazi hittérítőként ajánlom magam, néha erre, néha arra, néha ennek, néha amannak. Amikor a bort elfőtte, néhány pillanat, akkor folyamatosan, egy-egy kicsi evőkanál húslevest adagolok hozzá. Vagyis, erős lángon, folyamatosan kevergetve, a levet hozzáadva kell csinálni. Húslé, keverés, majd mikor elfőtte, akkor újra.  Közben sózom, borsozom, majd a mutatvány háromnegyedénél mehet bele a kakukkfű, majoránna, csipetnyi Chili paprika. Addig kell így készíteni, mígnem mártásszerű egyvelegünk nem lesz. Mivel a maradék húsom, zöldségem már főtt, így a húst, belsőségeket vékony csíkokra, a zöldséget apró kockákra vágom. Sárga-fehérrépát, zellert, karalábét, krumplit.

Mielőtt a rizottó kész, hozzáadok egy kanálnyi jó vajat, azzal átkeverem. Óvatosan hozzáadom a főtt dolgokat, esetleg még só, és máris kész a RIZOTTÓ. A vajtól szép, selymes állagot kapunk. Tálalom, majd a korona a tetejére a reszelt Parmezán.

Így készítettem hát a maradékból, praktikusan új, egészen más dimenziójú ételt.

Drága Barátaim!

Tavaly ilyenkor a Balaton-felvidéken töltöttem az időt a barátaimmal. Hévízen, Thomas Lieven kocsmájában vacsoráztunk. Mivel Márton nap volt, így hát mindenki libás kaját evett. Ki libacombot, almás dinsztelt káposztával, tepsis krumplival, ki libazúza pörköltet sztrapacskával, ki húslevest maceszgombóccal, én pedig töltött libanyakat dödöllével.
Jelző nincs rá, olyan volt, mint maga az igazi tündérmese. Talán ezt csak az a kirándulás übereli, ahol is hajdanán, Bogácson jártunk csapatostól, pont Márton napján.

Erről is lesz majd egyszer szó, mert olyan kulináris kirándulás volt, amihez kevés fogható

Egyetek, igyatok jókat, ne sajnáljátok rá az időt, hiszen ki tudja, mit, mikor halasztunk el!