Drága Barátaim, Hittársaim!

Azt gondolom, egy a hitünk, hiszen egy Istenben hiszünk, a főzés, teremtés Istenében, a kulináris élvezetek, evés ivás Istenében. Ezt a nélkül állítom, hogy bárkinek egyéb hitét elvitatnám, hát ezért szólítottalak meg Benneteket Hittársaimnak.

Nagy-nagy magyarként természetesen más konyhák ízeit, ételeit is respektálom, néha elcsenek, keverem a mi csodás kultúránkkal, hiszen ettől gazdagabbak leszünk. Imádom az olasz konyhát, annak minden színével, természetesen egyszerű, mégis nagyszerű mivoltával, zseniális, néha képzeletet felülmúló ötleteivel. Az olasz étkezés elmaradhatatlan része a tészta, annak megszámlálhatatlan változata, színe, a hozzá felhasznált alapanyagok sokasága. Csak a képzelet szabhat határokat, hányféle is létezik. Természetesen nálunk is, a mi kultúránkban is szerepel, sőt némelyik méltán követelhet helyet a képzeletbeli versenyben. Azt azonban nem vitathatjuk el, hogy az olasz tészta kultúrája toronymagasan első a maga kategóriájában.

Alapvetően előételként fogyasztják, de természetesen főételként is, miként a rizottót, amiről mégis kevesebbet beszélünk, holott a statisztika szerint kevéssel követi a tésztát. Lesz erről is hamarosan szó!

Ma, mikor ezt a cikket írom, akkor egy nemrég készített tésztaétellel ismertetnélek meg Benneteket, ráadásul olyannal, ami nemes ötvözete a magyaros-olaszos konyhának, igaz, az én fantáziám ötvözeteként. Így született hát meg ez a tésztavariáció, jelesül a

ZÖLDBABOS, LECSÓS GNOCCHI 

A Gnocchi alapvetően krumplis tészta, amit ugyanúgy készítenek, mint nálunk, aztán kis gombócokat formáznak, majd villával barázdát nyomnak bele, kissé ellapítják.Van azonban egy száraztészta is, aminek szintén ezt a nevet adták. Külleme is hasonló, csak felezett, mintha kettévágták volna az eredetit, aztán kiszárították. Jellemzően durum lisztből készült tésztát használnak, de természetesen megtalálható a tojással készült is. Az előbbi főzésére hadd ajánljam azt a technikát, amit én is onnan lestem el, a Taljánoktól. A vizet felforralom, aztán sózom, egy öntet olíva-vagy más olaj, aztán mehet bele a tészta. Megvárom, míg újra forr, aztán két perc elteltével lefedem, majd nyolc-tizenkét perc elteltével kész, al dente, vagyis fog kemény. A tésztát nem öblítem le, ellentétben a mi szokásainkkal, de a főzővízből egyenesen a ragúra dobom, bármilyen is az. Sőt  főzővízből használok még az esetleges dúsításhoz, akár hígításhoz. Tehetünk a főzővízbe akár babérlevelet, akár egészben fokhagymagerezdet, akár chilit is, de szemes bors, netán rozmaring ágacska is kerülhet bele. Sok helyen láttam, hogy a főzővizet nem öntik ki, hanem akár többször is felhasználják, az előbb említettekről nem is beszélve, alap lének is használják. 

Szóval akkor a hozzávalók:

Olíva olaj, paradicsom 4-5 db, aztán ugyanennyi TV paprika, negyed kiló zöldbab, egy fej vöröshagyma, 4-5 gerezd fokhagyma, két evőkanál napon szárított, sült (bruschetta) paradicsomdarabkák, só bors, egy félmaréknyi vágott petrezselyem, Parmezán sajt.

A vöröshagymát vékony szeletre vágom, aztán megdinsztelem egy kanál olívaolajon, csipet sót szórok rá. Ekkor jöhet a karikára vágott zöldpaprika, a gerezdekre vágott paradicsom, a két centisre vágott mennyei, sárga hüvelyű vajbab, egyszerűen a zöldbab.

Erős tűzön kevergetve főzöm, majd az elengedhetetlen fokhagymát szeletelem rá. Sózom, borsozom, óvatosan keverem addig, míg jó levet nem enged. Eközben felteszek vizet főlni, a fent említettek szerint, egy kis fokhagymával, babérlevéllel, csepp olajjal. Amikor felforrt a víz, mehet bele az a 25 deka száraztészta.

A ragúról a levét kissé elfőzöm, majd a koronaékszer következik, az olajban érlelt, napon szárított, sült paradicsomból kétkanálnyi. Összekeverem, és már mehet is rá a tészta főzőlevéből egy kisebb evőkanálnyi. Megszórom a vágott petrezselyemmel. ezzel kész is.

A megfőtt, NEM LEÖBLÍTETT tésztát mélytányérba szedem, erre halmozom az isteni ragut, meglocsolom olívaolajjal, majd a nagy lyukú reszelőn a sajtot ráreszelem.

Csodás íz harmónia, látványnak sem utolsó. A tészták pedig mintegy teknő, megtelnek a mesés ragúval, hogy egy cseppjük sem menjen kárba.

Buon apettito Carissimi Amici!
Vagyis jó étvágyat Drága Barátaim!