Drága Barátaim, Embertársaim!

Ez a felvidéki, tót kaja sem akármilyen ám, ami most következik. Melyik honfitársam nem kóstolta még, mikor még divat volt a baráti, szocialista Csehszlovákiába átruccanni? Jó sört inni, ruszlit, sztrapacskát enni, olcsó sport-túracipőt, légpuskát, narancslevet, gumit, autóalkatrészt venni, aztán remegni a határon. Később pedig konstans, március 15-én Szlovákiába. Ott igazából Haluskának hívják, de ezúttal az én változatomat mutatnám be, vagyis jöjjön a

SZTRAPACSKA RUSZTIKUSAN

PTV Fotó: Bán Csaba

Nem egyszerű nem könnyű, ma már nem is olcsó kaja, de azért megjárja. Egy kiló krumplit meghámozok, majd a sajtreszelőn szépen lereszelem, sózom, félreteszem.

PTV Fotó. Bán Csaba

Állnia kell, hogy a krumpli jól kiengedhesse a keményítőt! Eközben mintegy 20 deka füstölt szalonnát apró kockára vágok, kiolvasztom, majd a pörcöt szintén félreteszem. A fennmaradt zsírt pedig a főzővízbe, a későbbi tésztába, majd abba az edénybe teszem, amibe a kifőtt végeredményt.

A reszelt krumplit annyi liszttel keverem össze, hogy sűrű nokedli tészta legyen. Annyi plusszal, hogy fele rétesliszt, a másik sima. Só már nem kell, bár ízlések és pofonok, miként Charlie és Laci barátaim pofonjai is mások, de nagyon durrant mindegyik. Lesz ezekről a sallerekről ám majd szó! Tojás nem kell bele, hiszen a keményítő elég kötőanyag! Meglocsolom egy kis zsírral, két gerezd fokhagymát reszelek hozzá. Egy nagyobb fazékba vizet forralok, mikor felforrt, akkor só, egy kis zsír bele. A tésztát pedig nokedli szaggatóra teszem és fél hüvelykujjnyi, rusztikus darabokat szaggatok. Így tanultam ezt Viktóriától, régi, nagy-nagy szerelmemtől. Annyival tovább kell főzni, mint amennyi idő alatt a hagyományos nokedli feljön a víz tetejére, hiszen nyers krumpli van benne. Igazán akkor jó, mikor a krumpli először rózsaszínű levet enged, kifőzés után pedig szürkés lesz, mint a csodás harcsánk bőre. Mikor kész, akkor szűrőkanállal kiszedem, hideg víz alatt jól leöblítem, majd mehet az edénybe, ahol már a sült zsírból egy kevés várja.

A lényeges lényeg most jön:
Ehhez a mennyiséghez olyan 30-40 deka kiváló minőségű juhtúrót veszek. Hívják ezt Brindzának is, egy a lényeg, hogy jó érett túró legyen! A felét egy nagy pohár tejföllel simára keverek, a másik felét pedig a kifőtt tésztára. Az edény alatt meggyújtom a gázt és alaposan összekeverem az anyagot. Olyan pókhálósnak kell lennie! A sütőt begyújtom, a cuccot hőálló tálba teszem, meglocsolom a tejfölös túróval, megszórom a félretett töpörtyűvel, majd maximumon öt percig sütöm.

PTV Fotó. Bán Csaba

Egyszerűen felejthetetlenül nagyszerű. Estére csak úgy ajánlanám, ha utána Rebekáig elfutunk, de ezt már ismeritek. Kingánknak különösen ajánlom, mert Olasz honban állítólag nincs juhtúró. Akkor hát, ahogyan a múltkor méltatta, hát elvárlak bármikor, mert ilyen közönségnek még nagyobb öröm főzni. De mindazoknak is, akik jót akarnak enni, hiszen, ha másnap lé böjtöt tartunk, akkor biztos nem halálos a dózis.
Ismerkedési estre nem feltétlen javasolom, mert megtörténhet az is, hogy hiába volt előtte konyak, a cigaretta után pedig csak vakarózás, nyögdécselés, kínos magyarázkodás lesz, de akkor már csak …HELYETTE.

Egyetek, igyatok,………jókat Drága Barátaim, mert lehet, az is, hogy odalent, akár odafent erre már nem biztos lesz módunk!
Persze az is lehet, hogy a sok “megmondó” lebeszél  erről majd Benneteket mert  bizony olyat ígérnek, amit soha nem fogtok megérteni, hiszen ők sem értik, de forszírozzák, nemcsak megemlítik.

Aztán, ha ezt meglátják, megkóstolják, akkor az következik, hogy

– Csak nálad, csak ma, most az egyszer, istenzityi!