Kedves Barátaim, Honfitársaim!

Kagylót először katonáéknál ettem, illetve, hát… szóval nem ettem. Az úgy történ, hogy kiemeltek, mindenható írnok lettem, a Nagy Házba kerültünk Bali Gyula társammal egyetemben. Ő pénzügyi, én tikos írnok lettem. Egy ízben Gyulánk a Balaton partján töltötték a kimarcsit (kimaradás), mivel nagy gurmand volt, hát hozott is a partról jó néhány kagylót, hatalmasakat, aztán kifundálta, hogy kagylóvacsora lesz. Gyula úgy tudott enni, hogy a nyálunk csorgott. Jóízűen, lassan, komótosan, az ételt sokáig ízlelve, megrágva, szóval jó volt vele enni egy asztalnál. Elkezdték főzni a hatalmas kagylókat, jó alaposan, vagy két órát, aztán szétbontva, jóízűen falatozni kezdett abból az ikrás borzalomból. Megkínált, ellenállni nem tudtam. Elkezdtem óvatosan enni, megrágtam, de aztán valahogy csak rágtam, rágtam, de a nyelvem vége nem működött ösztönösen, csak nem akarta a nyelőcsövem felé tolni azt a fura állagú pépet, majd mielőtt rosszul lettem volna, másutt végezte, finoman szólva is.

Amúgy rajtam kívül senki nem vállalkozott a tettre, ha jól emlékszem, Gyulánk is a gyengélkedőn kötött ki, csoda, hogy túlélte. Aztán később először az albán kagylókonzervet kóstoltam, ami szintén nem nyerte el felhőtlenül a tetszésemet, de kikeverve vajjal, egy csipet curry, sóval, borssal, pici mustárral már mindjárt érdekessé, ehetővé tette. A következő alkalom a bolgár tengerparton volt, ahol a fiatal srácok fogtak egy háló kagylót. Két téglára tettek valami vasdarabot, alátüzeltek aztán a gyönyörű kagylók már nyíltak is, úgy ették, olyan jóízűen, hogy emberi száj nem maradhatott szárazon. Kínáltak, ellenállni nehezen tudtam, de valahogy eszembe jutott az eset, így aztán csak a nyálcsorgatás maradt. Később, az utazásaim során aztán megváltozott ám a kép, hiszen olyan helyekre jutottam el, olyan felhozatalt láttam kagylóból, aminek aztán ellenállni már nem tudtam, nem is lehetett. Így került az étlapra később az osztriga is, örömmel jelentem, mennyei, csodás étel a tengerből frissen. Erről is van egy történet, de azt majd máskor.

Azért is jutott eszembe a kagyló, mert a minap kagylótésztát készítettem, felséges erdei gombákkal megkoronázva, így hát a mai menü akkor az

ERDEIGOMBÁS, FEHÉRBOROS, TEJSZÍNES RAGU KAGYLÓTÉSZTÁVAL

A piacon szedtek rá erre az egyvelegre, mert amúgy úgy vagyok az erdőben szedett gombával, mint akkor, mikor valaki mellett ülök az autóban. Vagy biztonságban, vagy kevésbé, függően az ösztöneimtől. Sokszor lesz erről szó, hiszen egy tévedés, aztán kiirthatja az emberfia, vagy éppen lánya az egész családot. Szóval, kaptam egy szép szeretetcsomagot, a Nógrád-megyei mamiktól, akikkel minden alkalommal poénkodok. Most is azzal, hogy a donort is értesíthetik másnapra, ha bekómálnék.  Volt ám abban galamb-rókagomba.Volt barna csiperke, szegfű-tyúkhúrgomba, szóval jeles kis brigád.

Szépen megtisztítottam őket, egy centis darabokra szabdaltam, közben egy serpenyőt felforrósítottam. Diónyi vajat, evő kanálnyi olívaolajt bele, majd vékony, hajszálvékony karikára vágott fehérhagymát. Ezt kissé megdinszteltem, majd beleszórtam a vegyes gombacsodákat. Csipet sóval ízesítettem, majd erős lángon pirítottam, aztán abból a mesteri Szemelt rizlingből egy jó deci a nyakába, majd a poharamba ugyanannyi, hogy szárazon a torok se maradjon. Talán arra az esetre, ha mégis kis hiba csúszott be a gomba válogatásakor, vagy porszem a gépezetben. A bort elfőztem, közben vizet tettem föl forrni egy lábasban.

Ekkor megszórtam a ragút morzsolt kakukkfűvel, egy kevés bőrölt fehérborssal, egy gerezd zúzott fokhagymát kevertem hozzá. Néhány percig összepirítottam az egyveleget, majd felöntöttem egy pohár tejszínnel. Közben a felforrt vizet alaposan megsóztam, ez babérlevéllel, egy gerezd fokhagymát héjastól beledobtam, aztán mehetett is bele az a gyönyörű, durumlisztből készült kagylótészta. A ragum elkészült, a tészta alatt a tüzet lezártam, lefedtem a lábast.Tíz-tizenkét perc múltán a főtt tésztát kiszedtem, nem öblítettem le, majd a főző léből kétkanálnyit hozzákevertem a raguhoz, ezzel összeforraltam.

A tésztát mélytányérba szedtem, nyakába az erdő nemes ajándékát, parmezánnal megszórtam, így tálaltam. Mesebeli volt Barátaim, ajánlom nagy szeretettel, ne alaposan gondoljátok meg kitől fogadtok el gombát! Nekem sikerült túlélni, így aztán továbbadhattam ezt a frenetikus gombás tésztaételt.