Drága Barátaim, Jeles Olvasóim! 

Elteltek az ünnepek, ettünk, ittunk,…rogyásig, de az élet megy tovább, kinek így, kinek amúgy. Új játékok, új izgalmak következnek. Enni, inni,… továbbra is csak kell, így aztán elérkezettnek látom a időt, hogy újabb ételekkel hozakodjak elő. Ezúttal, még egy Újévi leves van a tarsolyomban, amiről újfent csak mindnyájunk kedvence, Rácz Béluska barátomra emlékezem.

Nála ettem hajdanán egy végigivott Szilveszter után ezt a levest először, de akkor nekem a detoxikálóba kellett volna menjek, nem korhely levest enni. Akkor, ettől a csodás létől hamar meg is szabadultam, hiszen erős is  volt, savanyú is, meg hát az előbb említettek…
Valamikor, a 70-es évek végén történt egy novemberi 7.-e környéki napon, mikor is a Triumvirátus, Béluska, Luki, jómagam elindultunk fenyőfáért az ország egyik vége felé, jelesül Zalába. Akkor úgynevezett 2000-es parancs volt érvényben a fegyveres testületeknél, tehát majdnem statárium. Ők abban az időben menő zöldségesek voltak, én pedig szerény, kiskeresetű nyomdász. A fenyőfa értékesítése pedig hatalmas buli. Nagykanizsán keresztül vezetett az utunk, ott is szálltunk meg, de addigra, mire besötétedett, Béluska már a második üveg vodkánál, mi pedig az isten sem tudja, hányadik fröccsnél, hányadik ellenőrzési pontnál jártunk. Az üzlet hamar lezajlódott, vissza is indultunk taxival Kanizsára, de már figyelhettek bennünket, mert végigarénáztuk az összes falu kocsmáját. Abban az időben ez a régió különösen szigorúan ellenőrzött rész volt az akkori Jugoszlávia miatt. Kanizsán akkor, a Főtéren egyetlen kocsma volt nyitva. Ott landoltunk, hatalmas betonplacc előtte, ahol két kamion vesztegelt a sötétben. Béla odament, kissé hallgatózott, majd elordította magát:
-Beveszitek a Lukit a csapatba?
-Beeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!
Erre, a kétkamionnyi birka rázendített, mindenhol fények gyúltak, mi pedig nem kevés gumibotütés után a sitten landoltunk. Persze, a papírjaink a szállodában, de Luki apja akkor a Készenléti Rendőrség helyettese parancsnoka volt, így azt gondoltuk sínen van minden.
Barátunk nem is rejtette véka alá ezt, üvöltözte is, de a Fater azt üzente a kanizsai kollégáknak, hogy tartsanak csak ott bennünket hajnalig, míg ki nem józanodunk. A fogdában aztán Béluska lépett föl a színpadra, ahol időnként nyílt színi taps kísérte az előadást, amíg mindnyájunkat másik cellába nem vertek be a rendőrök. Másnap, reggel 5 óra előtt löktek ki bennünket, akkor szabadultunk. Az utcán egy igazi bombázó jött velünk pont szemben. Béluska rögtön odalépett hozzá elmaradhatatlan mosolyával:
– Kezeit csókolom kisasszony! Rácz Béla, Magyarország, ebben a futamban több ló nem indul.
– Nem vagyunk ide valósiak. Nem mondaná, meg hol lakik?
A bombázónak rögtön fülig ért a szája, már invitált  is bennünket az akkor nyíló kocsmába, ahol Ő volt a pultos aznap. Így aztán akarva, akaratlanul is folytatódott a nagy utazás, nem tartottuk a lovaink száját. Béluska rendelt:
– Tegnap diszkó nyet, ma vodka dá!
Erre emlékeztem, mikor elkészítettem ezt az

ÚJÉVI KORHELYLEVEST MÁSNAPOSOKNAK

Amikor a kovászolt káposztát készítem, mindig lecsippentek belőle vagy két maréknyit, mert isteni nyersen is, de hát a levesbe feltétlen kell. Kezdjük tehát!

PTV Fotó: Bán Csaba

20 dkg jófajta füstölt szalonnát vegyesen összevágok csíkokra. Vegyesen kolozsvárit, simát. Egy közepes fazékba dobom, majd erős tűzön pirítani kezdem. Ezután egy szál füstölt kolbászt szabadítok meg a bőrétől, és vékony karikára vágom, ez is megy a szalonnára. Nagy fej vöröshagyma szálára vágva a következő adalék, ez is bele, majd erős tűzön, folyamatosan kevergetve pirítom. Jó teáskanálnyi kömény mehet rá, mert a benne lévő illóolaj így adja ki az igazi ízét ennek a nemes fűszernek. Ezek, mikor megpirultak, akkor a káposzta következik, mintegy 30 dekányi. Nem mosom ki, mert jó savanyúnak kell lennie! Ezzel is még mindig erős tűzön jól összekeverem a cuccot, majd mehet hozzá egy kis őrölt chili paprika, hiszen csípősen az igazi. Meghintem nemes, édes, pirospaprikával, egy csipetnyi törött borssal, majd 2 gerezd zúzott fokhagyma hozzá. A nyomaték kedvéért kisebb paradicsom, TV paprika apró kockára vágva, hozzákeverve, majd 2-3 babérlevél. Néhány perc után felhúzom vízzel, esetleg még egy kis pohárka savanyú lé, aztán 5-6 szem kifli krumpli felkarikázva. Az egészet még 30 percet főzöm, de sózni nem kell. Készülhet a kolbász helyett virslivel is, akár egy füstölt csülökkel, vagy sonkával is.

PTV Fotó: Bán Csaba

Igazi gyógyszer a másnapos gyomornak, ha valaki eltévesztette volna az előzőnapi pia mennyiséget, akár gyónni készült volna. Vigyázat, mert az agyonterhelt gyomor esetleg nem kívánja feltétlenül ezt a fűszeres, talán csípős, de annál finomabb levest! Előfordulhat az is, hogy,…szóval nem jut el oda, ahová szántuk, vagyis a gyomrunkba. Kíméletesen, csakis kizárólag akkor, ha valóban ínycsiklandó illatok jönnek a konyhából!

Aztán jöhet a fogadkozás, elsejétől már csak reggel mise, este semmise, se cigi, se pia, semmise, csak meditálás. Ígérem, hamarosan azért visszatérek a rendes kerékvágásba, eszünk, iszunk,…újra, csak lihegjük ki ezt a mérhetetlen sok mérget, már akinek azt jelentette ez a sok, parádés étel, ami a karácsonyi, újévi asztalunkról elillant, valahol már mást, másokat boldogít, hogy az a bizonyos körforgást meglegyen.