A cél az, hogy a közönségben megerősítsék, amit eddig is minden erejükkel hangoztattak. Először is, hogy népszavazást muszáj tartani, mert e helyről is figyelmeztetni kell Brüsszelt, velünk nem lehet kukoricázni. Másodszor pedig – ezzel szoros összefüggésben – lehetetlenné kell tenni a gaz ellenzéket, mindenekelőtt a népnyúzó szocialistákat, akik jelen helyzetükben is csak a zemberek vérét szívnák.Konkrétan az történik, hogy felszólal a Fidesz frakcióvezetője, mert úgy látja, az MSZP elnöke hazudik (hogy összegyűjtöttek 100 ezer aláírást) és nyílt törvénysértésre buzdít (mivel ugyanaznap tartana több referendumot). Erre válaszol a propagandaminiszter, aki szerint Tóbiás József csak álmodozik arról, hogy ugyanolyan gyorsan aláírásokat gyűjtsön, mint a Fidesz, amely viszont mindig betartja a jogszabályokat (ellentétben a szocialistákkal). És ha Kósa Lajos és Rogán Antal összjátéka nem lenne elég meggyőző, újabb páros lép a színpadra. A baloldal idegenek betelepítésével akarja megoldani a demográfiai problémákat, ami nem is csoda, mert folyton a nemzet érdekei ellen lép fel. Így egy képviselő, aki ezzel alkalmat teremt egy államtitkárnak, hogy megismételje az ő vádjait. A konklúzió: a baloldal csak Brüsszel érdekeinek kiszolgálója. Ily módon vissza is térnek a kiindulóponthoz, hiszen Rogán is azzal érvelt, hogy az unió a magyar emberek ellenében igyekszik dönteni, amit azonban a mi kormányunk nem hagyhat és ebben számít a nép szavazataira is.És ez így megy, amíg meg nem unják (nem unják meg sohasem). A kedves vezető már régen kiadta az ukázt – amit minden megszólalásával megerősít -, hogy ez a kommunikáció fő iránya. Ha folytatódik a szabadságharc a gonosz brüsszeli bürokraták ellen – miközben persze tagállamok maradunk és a jelentős pénzeket változatlanul lehívjuk -, továbbá sikerül még jobban földbe döngölni a szocialistákat, akkor nyert ügyük lehet a 2018-as választáson. Azt a sikert pedig megalapozhatja az idén őszi népszavazás, de legfőképpen az, ha a választókkal elhitetik, Mária országát, nemkülönben a nemzeti együttműködés rendszerét csak a jelenlegi hatalom mentheti meg. Bármitől, bárkitől.Ehhez kell a parlamenti össz- és színjáték. Gondot már csak a közönség magatartása jelenthet. Pedig a szereplők mindent megtesznek, hogy elnyerjék tetszésüket. De főképpen a kedves vezetőét.