A hét elején, amikor a briteket fizetett hirdetésben maradásra biztatta, joggal tartottunk attól, hogy ebből is valami kínos blamázs kerekedik ki. Lett is persze, és az Orbán-ómen megjelenésekor a brit kilépéspártiak rögtön a felcsúti luxuspazarlás példáját hozták fel az unió elleni érvelésükben. Sajnos azonban ma még rosszabb hírekre ébredtünk.Nyugat-Európában elképzelhetetlen, hogy egy miniszterelnök a falujába kisvasutat és egyéb értelmetlen beruházásokat vigyen, vagy az államügyeket a legfőbb ügyésszel (!)szotyolát rágcsálva beszélje meg, mint ahogyan ez Orbán-Habony rezsim számára a legtermészetesebb rutin. A brit (liberális) demokrácia évszázados hagyományai és a szigetország demokratikus politikai kultúrája mind tartalmában, mind stílusában amúgy is mélységesen idegen akarakterétől, amely soha, semmilyen korlátot nem tűr meg maga körül. Miért érdekelte akkor a mi, bajt hozó Piszkos Fredünket annyira a brit népszavazás? Először is középtávon, az uniós pénzesőnek a strómanjaihoz való kiszippantása után ő maga is elhagyni készül az Európai Uniót (sajnos velünk együtt) – amihez a kvóta-népszavazás csak az előszoba. A foci EB miatt felfüggesztett kormányzásban egyedül őrnek hagyott Lázár(infó) János tegnap már csak somolyogva annyit felelt arra a kérdésre, hogy ő bent maradna-e az unióban, hogy ez “nehéz kérdés.” Dehogy nehéz, hiszen már eldöntötték, hogy kivezetik hazánkat az unióból.Így hát minden olyan modell érdekes számára, amely az unióból való távozáshoz, illetve – és itt érkezünk el érdeklődésének másik fókuszához – az unió belső destabilizálásához nyújthat segítséget. Orbán tanítómestere, Putyin folyamatosan keresi az unió gyenge pontjait, és ma már nem is kell sokat dolgoznia ezen: Kelet-Európában, elsősorban a magyar jobboldal két pártjában készséges és lelkes vazallusokra lelt. Ezek az Európához és a magyar nemzeti érdekekhez hűtlenné vált erők az EU szétverésében érdekeltek, így vigyázó szemüket Londonra vetették. Orbán a putyini bomlasztás előretolt ékeként olyan játszótársakra vágyik, akikkel legalább gyengítheti az unió német-francia magját és fékezheti az amerikai-európai együttműködést, részben Moszkva befolyásának növelése, másrészt saját hatalmának élethosszig tartó bebetonozása érdekében. Ilyen szempontból számára veszélyes forgatókönyv valósulhat meg,hiszen az Egyesült Királyság távozásával a további népszavazásokat követelő hangok mellett az integráció-párti politika erősödhet meg az unión belül, de egyúttal kapóra is jöhet neki, mint kilépési modell.A döntő különbség azonban a kilépett britek és az örök uralkodásra vágyó Orbán-rezsim között az, hogy Nagy Britannia a kilépés után is képes – igaz, nagy károkkal, akár megcsonkulva – megállni a saját lábán, amíg a nagyon szegény és a főként német gazdaságnak kitett kelet-európai országokról ez nem mondható el. Az Orbán-Habony rezsimet a brit népszavazásból nem a “kitántorgott” félmillió honfitársunk, és a második legnagyobb magyar város, London érdekli, hanem hogy a brit kilépés tüzében hogyan sütögethetik tovább zsíros pecsenyéiket. De elég a kettős beszédből, nincs kint is vagyok, bent is vagyok! Itt az ideje az egyenes, őszinte, tiszta beszédnek. A magyar kormánynak nem EU-ellenes PR-népszavazást, hanem valódi, a EU-tagságunkat támogató referendumot kell tartania. A magyar kormány ne brit újsághirdetésekben kampányoljon az EU mellett, hanem itthon állítsa le a hazug, Brüsszel elleni lázító hadjáratát. Nagyobb szükség lesz most ugyanis az uniós országok összefogására és szolidaritására, mint eddig bármikor. Ez a magyar nemzeti érdek.