“Bármit mondasz, Mária, vigyázni kell a szavaidra, mert lecsapnak rá, és ömlik a mocsok a nyakadba. Hogy tudod ezt elviselni?”Ameddig az ember tudja, hogy semmi nem igaz a köréfantáziált dolgokból, ameddig a legtisztább és legcsodálatosabb emberek a Társai, akik napi szinten vállalják föl a jobbító igazságot, addig érdemes mosolyogva menni tovább!Nézzük a fényképeket, nincs olyan politikus, akivel ne beszéltem volna. Mikor- kivel fényképeztek le, az állt mögöttünk- mellettünk, annak voltunk a fizetett emberei. Pár hete, maga a Fidesz hozott létre minket.. visszavezetni nem tudom, hogy ez éppen hogy történt…Néha csak nézünk, hogy a jobboldali sajtóban, egy A/4 -es oldalon belül, egyszerre vagyunk LMP-sek, DK-sok, és PM-s-ek… Soros György fizetett emberei. (Biztos azért dolgoznak 3-4 állásban a Társaim, reggel 5 től, megállás nélkül…)Egy tapasztalatot levontam: a mai Magyarországon, ne legyen véleményed, vagy csak az legyen a véleményed, amit a vezető politikai párt mond! Mert ha nem így teszel, félned kell, és veszélyben érezheted magad…Végtelen szomorúsággal tapasztalom meg azt a mérhetetlen félelmet, amiben ma a kétkezi munkás ember, vagy a nagy egzisztenciával rendelkező ember él. Orvosok, nővérek, színészek, művészek, fejlehajtva, szégyellve, de féltik munkájukat, megélhetésüket, családjukat, egzisztenciájukat…Számomra, mindig az egészségügy a fontos… minden körülmény között, onnan tolulnak a képek elém, a kolléganők, akik a mindennapi életben szükséget szenvednek. Tegnap elhangzott beszélgetés egy 26 éve pályán dolgozó kolléganővel, akinek két gyermeke van: – Mentek valahová a szabadságod alatt? – Igen. A velencei tóhoz.- De jó! Mennyi időre? – Néz rám nagy szemekkel!- Hát, egy napra! Lemegyünk! A Balatonig már nem tudom kifizetni a jegyet…És olvasom a Magyar Időkben a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnökének a nyilatkozatát: “Még nagyobb alapbéremelésre számíthatnak a főiskolát végzett ápolók: a kezdők most 163 ezer forint bruttó bért kapnak, ez 2019-re 256 ezer forintra emelkedik…” 2019!!!- re BRUTTÓ!!! – 256 ezer forintra emelkedik a főiskolát végzettek bére… 2019!!! Az nettó kb: 180 ezer forint??? 2019!!!Drága kolléganők! Itt az életpálya modell! 2019-ben, a főiskolát végzett nővérek hazavihetik ezt az összeget!Valaki figyel erre a kommunikációra? Ömlik a siker! Már ma kevés lenne egy főiskolát végzettnek… és akkor nem beszélünk a szociális szférában dolgozó nővérekről, a védőnőkről, és mind-mind kolléganőkről, akik még ebből is kimaradnak…(A sikertörténetet teljes terjedelmében itt olvashatod)Hát engem- minket ez érdekel! De Magyarországon élek! És van véleményem, van véleményünk másról is! Személyesen tapasztaltam meg a menekültkérdést! Nem a Tv-ből, nem az újságokból, nem a gyűlöletkeltő kampányból… NEM! Menekülteket láttam el, a saját kórházamban, menekült csecsemőket, gyermekeket, édesanyákat… Tanár családot, akik könyörögve kérték, vegyem ki a csecsemőjükből az infúziót, mert mutatták a vonatjegyüket, várják őket… Aztán kint voltam a táborokban, ahol pénzt adtak a kezembe, hogy menjek be a közértbe, és vegyek nekik ennivalót. Nem fogadták el ingyen. Személyes tapasztalataim vannak, könyörgő tekintetek, félelmek, és hála… EMBEREK! – akiket a sors az utamba vezetett! – Éhező, nélkülöző kollégák és kolléganők, minden nap találkozom velük…- Politikusok, pályán lévők, és akik már nem “játszanak”- csak figyelnek…- Menekültek, kiszolgáltatottak, napi telefonok a határ mentéről…EMBEREK! A mai politika áldozatai? Számomra: Emberek! És ha valaki segítő kezet kér, én tudok segíteni, fogok!És elfogom mondani a véleményemet! Az én véleményemet! Még ha utána éppen zsidó, vagy náci, vagy bal libsi, vagy már nem is tudom “minek nevezzelek” leszek. Én egy magyar ápolónő vagyok. Csecsemő és gyermekszakápoló. És szeretem a Társaim, a kollégáim, a betegeim, tisztelem, aki felvállalja a véleményét a mai Magyarországon! Sajnos, jelenleg, ilyen országban élünk! Én szeretnék egy másik Magyarországot! Egy félelem nélküli országot, ahol nem kell fejlehajtva alkukat kötni… ahol megbecsülik a kétkezi munkás embert, ahol megbecsülik a tanult dolgozót, ahol érték a tudás, és szolgálat a politika. Ahol meghallgatjuk egymást, és nem hátát fordítunk egymásnak… ahol nem mondják a Társaim: Sándor Mária, vigyázz a szavaidra… mert ömlik a mocsok a nyakadba… És mindenkiébe, aki gondolkodik: Íme egy írás, egy mai fiatal diáktól. Ez a lány leírta a véleményét, kulturáltan, pártsemlegesen arról, hogyan látja ma Magyarországot. Rengeteg gyalázkodó megjegyzést kapott. Te mit gondolsz?”Olyan országban élek itt Európa szívében, ahol a fiataloknak a kitörési lehetőséget a külföldi munka, / aki nem tud külföldiül, vagy egyáltalán nem akar dolgozni / annak egy valóságshow-nak mondott televízió műsorban való ocsmánykodás jelenti.Olyan hely Magyarország, ahol a parlamentben elmondják, hogy az anya dolga a minél több gyermek világra hozása, miközben a lányok kurválkodnak, és aki az élményeit leírja könyvbe, az hőssé válik és hatalmas lóvékat szakít. (az első blődség, a második szánalmas)Olyan ez az ország, ahol rettegve szállsz fel a tömegközlekedési eszközre, mert sosem tudhatod, hogy a megkeseredett, frusztrált utastársad mikor esik neked, vagy ami még rosszabb, az ellenőrök visznek földre.Olyan országban élek, ahol ezer gyűjtés folyik az év minden napján, hogy a kórházakban normális ellátást kaphassanak a beteg gyermekek, ahol az ehhez szükséges eszközöket civil szervezetek vásárolják meg, illetve más civil szervezetek nyúlják le ugyanannak a pénznek meghatározó részét.Olyan helyen élek, ahol a gyermekek nagy százaléka még itt a 21. században is éhezik, és ahol Európa szinten a legnagyobb a daganatos betegségek előfordulása.Olyan országban élek, ahol napról napra hülyére vesznek, legyen bármilyen kormány, mert a politikusok egy igen jelentős része sosem képviselte az érdekeimet, megélhetési lehetőségnek tartják a társadalomban betöltött pozíciójukat. A bagót a tűzhöz közeliek árulják, míg a földeket a családtagok és a cimborák vásárolják fel – bagóért…Olyan ország ez, ahol a köz érdekéért dolgozókat megalázzák, semmibe veszik, a vállalkozni, boldogulni akarókat eltapossák, ellehetetlenítik, viszont a közbiztonságot nagyszerű traffipax kamerákkal védik…miközben mindennaposak a rablások és az emberölések.Olyan ország ma Magyarország, ahol százan százfelé húznak, de őket is folyamatosan elgáncsolják, vagy visszafogják, mert valakinek sokkal jobb, ha ülünk a seggünkön.Olyan ez az ország, ahol a sportot csak az olimpiakor tartják fontosnak, néhány kiemelt sportág kivételével, – amelyek pedig mára a politika játékszerévé váltak.Olyan ország van itt kérem, ahol az iskolákban tanárt vernek, miközben krétára már rég nem futja. Tandíj az nincs, viszont valamiért mégis fizetni kell.Olyan hely lett Magyarország ahol a munkának nincs becsülete, az ügyeskedők és a bűnözők viszont bármikor bármit megcsinálhatnak a tisztességes emberek kárára. Itt mindenki tartozik mindenkinek, és mindenki mossa kezeit.Olyan ország ez, ahol a rendőrökkel bohóckodnak, a tűzoltóknak a nevét elveszik és még meg is alázzák őket a nevetséges bérekkel, míg a katonáink ismeretlen tájakon védik mások hazáját a megélhetést jelentő zsoldért.Magyarország ma olyan hely itt Európa közepén, akit mindenki lesajnál, kigúnyol és nem vesz komolyan, de hogyan is lehetne, amikor mi a saját állampolgárainkat sem vesszük emberszámba! (mennyit is keres ma egy közmunkás? – és mennyi is a minimálbér?).Olyan érdekes ország a mienk, hogy a sok probléma ellenére az elit szállodák és bárok, és a pofátlanul drága vendéglátóhelyek mind csurig vannak a húszas éveikben járó szülők által pénzelt semmirekellőkkel, akikbe már fiatalon be van építve a szilikon, míg a verda kulcsa pörög az ujjon.Olyan ország Magyarország, ahol precízen semmiznek ki a bankok, miközben a hatalmon lévő bárki, és akárki is csak asszisztál hozzá…””De itt van szükség rád nagyon, Sötétben lenni fény,Hogy fölemeld, ki megrogyott, És bátorítsd, ki fél.Maradj, mert meg kell védeni, Kinek nincs is hova,Legyen szegény, hajléktalan, Zsidó, meleg, roma,Vagy bárki más, aki alól, Kihúzták a talajt.Légy fül, ha semmit nem tehetsz, Ki hallja még a jajt.Ez frontvonal, ez harcmező, S még így is otthonod,Rád simul minden rég bejárt, Tered, kamaszkorod.Ne hidd, hogy semmi eszközöd, Fegyver vagy te magad,Mind különleges ügynök az, Ki mégis itt marad.Maradj tövisnek, bőr alatt, Ha bírod még, magyar,Légy viszkető seb, mit a kéz, Álmában is vakar…” (Kiss Judit Ágnes)