Mint írja, a lemondó levél leadását követően pár perccel már kézbe vehette a bő két évvel ezelőtt leadott szárazbélyegzőjét a Budapesti Ügyvédi Kamarában. A hat évnyi politizálás alatt szerzett tapasztalatait keresetlen őszinteséggel foglalta össze:”Hat esztendő alatt sikerült az emberi aljasság és primitív gyűlölködés olyan bugyraival is találkoznom, amelyekről korábban nem is gondoltam, hogy léteznek. S nyilván én is hibáztam rengeteget, sőt – akaratomon kívül – fájdalmat is okozhattam másoknak, amit rettenetesen sajnálok: ezekből, s az egész elmúlt hat esztendőből magam is rengeteget tanultam/tanulok. Ugyanakkor továbbra is azt vallom, hogy kevesebb felemelőbb érzés van annál, ha az ember – egyik volt képviselőtársam kedvenc szófordulatát használva – a nemzet templomában szolgálhatja a hazáját. Él bennem a hiú remény, hogy a hat év munkája talán nem volt hiábavaló, talán segített egy egészen picikét – parányi kisebbségből is- közelebb kerülni egy élhetőbb, megújuló Magyarország ábrándjához, de erre majd az idő ad választ.”Ezután köszönetet mondott a választóknak, akik 2010-ben és s főként 2014-ben az általa vezetett listát választották. Köszönetet mondott az LMP tagjainak, aktivistáinak, munkatársainak, hogy “a leglehetetlenebb helyzetben sem adták fel a reményt és a kampányokban önfeláldozóan dolgoztak egy megújuló Magyarországért”. Külön köszönetet mondott azoknak a szimpatizánsainak, barátainak, akiktől a visszalépésének bejelentése után sok pozitív energiát, biztatást, szeretet kapott. Ígéretet tett nekik, hogy nem tűnik el.”Köszönet illeti részemről azokat az újságírókat és elemzőket, akik az elmúlt években tárgyilagosan követték munkámat, valamint azokat a politikai ellenfeleimet, akikkel mindig a kölcsönös tisztelet mellett meccseltünk”Schiffer András leírja, hogy a hivatásos politizálást fejezte be, de soha nem gondolt arra, hogy a politizálást hagyja abba, hiszen politizált már az LMP megalakulása előtt is. A hivatalos Facebook oldalát éppen ezért megtartja, bár a napi történésekkel ritkábban kíván foglalkozni. Bejegyzését a következőkkel zárta:”Továbbra is hiszek egy olyan világban és egy olyan Magyarországban, ahol nem a profit előzi az embert és a természetet, hanem fordítva. Ahol a kíméletlen profithajsza nem teszi földönfutóvá emberek millióit, nem zabálja fel a természeti erőforrásokat, az emberi közösségeket, az emberi közösségeket összetartó tradíciókat. Ahol a politika nem a gazdag kevesek játékszere. Hiszek továbbá abban is, hogy a XXI. századi Magyarországot csak a múlt századi árnyékbokszolástól megszabadult XXI. századi politika tudja emelkedő pályára állítani. Egy olyan zöld, radikális baloldali politika, amely nem enged abból, hogy Magyarországot Magyarországról kell kormányozni. A politika azonban soha nem lehet megélhetési kérdés. Ugyanazokat az elveket, morális célokat egyaránt lehet a hivatásos politikán belül és azon kívül is szolgálni. S az embernek időről-időre nem azt kell mérlegre tennie, hogy hol kap több tízezer forinttal, vagy éppen tízezer milliárddal többet, hanem a hivatásos politikában, vagy azonkívül tud a meggyőződésének megfelelően a leginkább hasznára lennie környezetének, hazájának. Én ezt a mérlegelést végeztem most el. Ahol egy ajtó bezárul, ott kinyílik egy ablak.”