A miniszterelnök-helyettes – miközben kifejezte azon véleményét -, hogy ő bizony szíve szerint beleállt volna a népszavazásba, jó néhány sallert kiosztott két kézzel mindazoknak, akiktől hiába várt a KDNP támogatást. A kormány a kérdésben bizonytalanul és felemás módon kommunikált, a gazdasági tárca nem annyira hitbéli, mint inkább szakmai okokból voltaképpen sohasem támogatta. Azt, hogy a teológus Semjén mennyit ért a gazdasági kérdésekhez, most ne firtassuk. Ráadásul a lakosság jelentős része szabadságának korlátozásaként élte meg a boltzár intézményét, ahelyett, hogy szolidaritást mutatott volna a kereskedelmi dolgozókkal. Állítása szerint a szabad vasárnap ellen felhozott gazdasági érvek alaptalanok voltak, kérdés persze, hogy a bezárt kis boltokat, és az elbocsájtott munkaerő problémáját hova sorolja. A kvótareferendum lezajlása után valószínűleg új kampányroham, és persze harc várható, mivel a KDNP célja az, hogy visszahozzák, és minél több területre kiterjesszék a szabad vasárnapot, a munkavállalók védelmében. Ennek érdekében Semjén a szakszervezeteknek is kiosztotta a feladatot. “Azt kell végre elérni, hogy a szakszervezetek is tűzzék végre zászlajukra a kérdést! Mutassuk be a pozitív tapasztalatokat, és így győzzük meg az embereket!”De ki győzze meg az embereket!? Nem valószínű, hogy túl sok szakszervezet tartana igényt a miniszterelnök-helyettes úr és pártja iránymutatásaira.