Az elmúlt évtizedekben a tudomány olyan felfedezéseket tett az Univerzum természetével kapcsolatban, amelyek majdnem olyanok mintha egyenesen a Sci-Fi filmből származtak volna. Be tudjuk bizonyítani, hogy az időutazás a jövőben valóban lehetséges nagy sebesség esetén. Tudjuk, hogy az anyag több mint 99%-a nem más, mint üres tér. És tudjuk azt is, hogy a részecskék nulladimenziós objektumok, amelyek áthatolhatatlan falakon képesek átalagutazni, egy időben két vagy több helyen lehetnek és állapotot váltanak egy tudatos megfigyelő jelenlétében.

A kvantumfizika több mint értelmezések halmaza, ez egy elmélet amely szilárd matematikai alapokon bizonyítja, hogy a természet olyan elven működik, amely alapjaiban szürreálisak. És nem csak a kvantumfizikai az egyetlen olyan elmélet, amely paradigmaváltásokra kényszerít bennünket a valósággal kapcsolatban.

Az idegtudomány bepillantást enged a biológia területén a mai napig fennálló legnagyobb rejtélybe, a tudatba. Egy 2012-ben javasolt definíció szerint a tudat a központi idegrendszerben bekövetkező elektromos kisülések összessége. Amikor az aktivitás megváltozik, például agyi trauma hatására, akkor nagyon más módon észlelhetjük a valóságot. Az egyik ilyen elváltozás a migrének és a diabétesz hatására, az úgynevezett Caprgas Delúzió, amikor a beteg úgy véli, hogy a barátai és a hozzátartozói valójában nem igaziak hanem imposztőrök.

Az ilyen személyek általában megtartják az addig megszokott intellektuális képességeiket, de mégis makacsul ragaszkodnak álláspontjukhoz, és messzemenő racionalizációt eszelnek ki, hogy megmagyarázzák miként lettek kicserélve a hozzátartozóik csalókra. Más elváltozások azt eredményezik, hogy a páciens elveszíti képességét arra, hogy érzékeljen vagy leírja más emberek arcainak jobb felét, de nincsenek tudatában, hogy rendelkeznek ezzel a hiányossággal és inkább helytelen leírásokat adnak, amiket ők helyeseknek hisznek.

Úgy véljük, hogy a matematikai és mentális képességink hozzásegítenek minket ahhoz, hogy helyes döntéseket hozzunk, és hogy mélyebben megismerjük a valóságot. Tagadhatatlanul hozzájárult a matematika az intellektuális és technológiai fejlődésünkhöz valamint a világ megismeréséhez, de tudjuk, hogy ugyanez az intellektuális kapacitás delúziókba sodorhat minket.

A tudat alatt meghúzódó mintázatok határozzák meg azt, ahogyan a valóságot érzékeljük. Úgy tűnik, hogy a tudat nem is folytonosan működik, nem olyan, mint egy analóg óra, hanem sokkal inkább, mint egy digitális. A tudat működése időintervallumokra osztható, amelynek mértéke 0.042 másodperc. Minden egyes időegység a tudatosság egy pillanatát jelenti. Ezt a folyamatot hívjuk kvantálásnak, ami azt jelenti, hogy egy folyamat felbontható diszkrét alkotóelemekre. A tudat minden állapota egy bizonyos mennyiségű információt hordoz, amelyek elméletileg tárolhatók, mondjuk egy merevlemezen. Bár még nem megvalósított, de óriási fejlődést látunk az agy szimulálására tett kísérletekben.

Néhány felfedezés még nem terjedt el a nagyközönség számára, és csak az utolsó évtizedekben tett felfedezések kezdik megváltoztatni azt, ahogyan jelenleg a tudatot értelmezzük, és amely megváltoztatja majd az életről és a halálról alkotott elképzeléseinket. 2002-ben az őssejtkutatás úttörője Robert Lanza egy olyan elméletet javasolt, amely azt állítja, hogy az idő a tér és a teljes valóságunk nem az aminek hisszük.

Sok kritika érte az elméletét, mivel az nem teljes, mégis a NASA asztrofizikusaitól kezdve a Nobel díjat nyert tudósokig, sokan úgy nevezték az elméletét, mint tudományosan megalapozott és forradalmi elmélet. A Biocentrizmus a valóságot olyan folyamatként írja le amelyben a tudatunk alapvető szerepet játszik. Lanza tudományos elmélete elmagyarázza, hogy a tudat nélkül az anyag a valószínűségek meghatározatlan tengerében lebeg csupán, az idő valójában nem létezik, a tér csupán egy koncepció, amit a dolgok értelmezésére használunk.

Ha az idegtudományokhoz és a biológiához nyúlunk, és azokkal úgymond kiegészítjük Lanza Biocentrizmus elméletét, akkor ami marad nem más, mint a tudatosság kvantált állapotai, amit úgy képzelhetünk el, mint a TV képernyőn megjelenő statikus zaj végtelen tengere amelyben minden lehetőség él. Elképzelni ezeket a lehetőségeket mint egy nulla dimenziós pont  idő nélkül nem könnyű. de talán ez a legjobb módja annak hogy elképzeljük, hogy mi a valóság valójában.

Ebben a tengerben minden információtöredék létezik, beleértve azokat amik a tudatosság különböző állapotainak változását írják le egyik pillanatról a másikra. A kvantummechanikában volt egy elméletünk amely a valóságot mint két dimenziós struktúrát írta le, melynek felületére volt kódolva minden információ amit a 3D világunkban tapasztaltunk. Egy új modellben minden a tudatnak a kvantált pillanataiba vannak bekódolva amely minden tapasztalatunkat is tartalmazza.

Minden tapasztalat a valóságnak egy jól meghatározott állapotát írja le, az időt pedig folytonosnak érzékeljük. De ha a tudatnak minden pillanata az emlékek, és a tapasztalatok más halmazát hordozná akkor nem számítana, ha az idővonalunk nem lenne folytonos, hanem teljesen össze lenne keverve. Ha ez volna a helyzet, akkor a holnap megtörténhetne tegnap előtt. Az emlékeink csupán a tudat pillanataiba kódolt információk függvénye és arról a valóságról adhat információt, amit épp abban a pillanatban érzékelünk. Az idő folytonossága ezért tehát nem más, mint illúzió. Ezért vélekedik úgy a NASA asztrofizikusa Robert Thopmson hogy Robert Lanza elmélete egy ébresztő: „Amikor az ősrobbanást vizsgáljuk vagy azt, ahogy a részecske időben ide oda ugrál akkor arrogánsan azt feltételezzük hogy az idő egy egyenes vonalon folytonosan előrefelé halad és aztán furcsa idő anomáliákat tapasztalunk. De semmi sem bizonyítja, hogy az érzékelésünk és az emlékeink definiálnák az idő irányát”

Ez azt feltételezi, hogy a valóságunk teljesen szétesik és véletlenszerűvé válik Lanza valóság tengerének minden pontján. De az ok, amiért jól felépített és összefüggő világot tapasztalunk az, hogy a konzisztens rendszerek jól meghatározott matematikai törvényszerűségek mentén fejlődnek. Minden rendszerben mintázatok fedezhetők fel és a végtelenben minden lehetséges mintázat létezik. Ezért létezik a tudatosságnak azon mintázata is  amit éppen tapasztalunk. Ami a tudatosság két különböző időpillanatait összeköti az az információ, amely mindkettőben közös. A kisebb részletek gyakoribbak és a természeti törvények aminek ki vagyunk szolgáltatva, természetes módon kialakulnak. Az általunk tapasztalt valóságot tehát azért érzékeljük, mert az mind közül a legvalószínűbb valóság.

A mintázatok minden típusú káoszban megtalálhatók, mivel a tudatosság létezéséhez nagyon összetett struktúrára van szükség, a valóság amit érzékelünk a saját specifikus mintázatának valószínű ágai mentén fejlődik.

Ha a Capgras szindrómából tanultunk valamit az, hogy hihetetlen kapacitásunk van arra, hogy racionalizáljuk a valóság furcsaságait. Azonban van egy állítás, amelyet nehéz megcáfolni. Lanza valószínűségtengerében a kvantált tudatpillanatok sora végtelen, tehát a halál utáni élet elkerülhetetlenül létezik.

Forrás: www.youtube.com/ Fordította:Hermann János