Nyilvános leszámolást szervezett egy gimnazista lány, mert osztálytársának is ugyanaz a fiú tetszett. A hatvani iskola előtt végül száz diák gyűlt össze a felhívásra. Senki sem figyelmeztette az áldozatot, nem hívtak segítséget, mindenki tétlenül bámulta, ahogy elfogják és betonba verik a kislány fejét. A pszichológus szerint az áldozatnak nem a támadást lesz a legnehezebb feldolgozni, hanem azt, hogy az egész közösség cserbenhagyta őt. A Kékfény riportja.

Az eset még 2017-ben történt, amikor a hatvani középiskola egyik, akkor még fiatalkorú diáklánya elhatározta, hogy bántalmazni fogja szintén még kiskorú lánytársát. A kamaszlány azért tervelte ki a hideg bosszút, mert az áldozat kiírta a közösségi oldalán, hogy tetszik neki egy fiú, akire ő is szemet vetett.

Barátnőjével elhatározták, hogy nem csak bántalmazni fogják, hanem egy nagyobb közösség előtt meg is alázzák. Elkezdték terjeszteni, hogy aki kíváncsi a nagy verésre, az tanítás után maradjon az iskola előtt. Végül száz diák gyűlt össze az utcán.

Senki sem segített az áldozaton,

mindenki csak figyelte, hogy az elkövetők húzzák a haját, megverik, a fejét betonoszlopba ütik. Egyedül egy arra autózó felnőtt próbált közbelépni, de a tettesek neki sem hagyták, a két lány barátja, egy fiú lépett közbe, hogy megakadályozza a felnőtt beavatkozását.

A lány korábban első fokon felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Akkor elfogadta a büntetést, később azonban megváltoztatta véleményét, és ártatlannak vallotta magát. Az esetnek azonban közel száz szemtanúja volt, így az ügyészség számára egy pillanatra sem volt kétséges, hogy mi történt.

Az ügyészség súlyosabb büntetést akart

A kamaszok első fokon két év próbaidőt kaptak a nyilvános leszámolásért, az ügyészség azonban súlyosabb büntetést akart, ezért került sor a másodfokú tárgyalásra. Az ügyvédek azzal próbálták védeni a fiatalokat, hogy a két éve húzódó eljárás önmagában is súlyos büntetés, de az fel sem merült, hogy bármelyikük is ártatlan lenne. Az elsőrendű vádlott mégis ezzel próbált védekezni.

A bíróság végül nem súlyosbította az első fokon kiszabott büntetést. Főleg azért nem, mert egyetértett az ügyvédekkel abban, hogy egy két évig tartó eljárás aránytalanul nagy terhet jelent a tinédzserkorú vádlottakra, és ezt figyelembe kell venni az ítéletnél.

Az Egri Törvényszék bírója szerint ugyanakkor lett volna miért súlyosbítani, mert a vádlottak

egyikén sem látszott, hogy megbánták volna tettüket, és belátták volna, hogy amit tettek, nagyon súlyos cselekménynek számít.

„Teljesen természetes, hogy kamaszok között időnként elcsattan néhány pofon, mert nem tudják fékezni az indulataikat” – fogalmazott Rédei Zsuzsanna pszichológus. A szakember hosszú évekig dolgozott iskolapszichológusként is, szerinte a hirtelen indulat velejárója a kamaszkornak. Amikor azonban kiszámított, hideg bosszú áll az agresszió mögött, az komoly személyiségzavarra utalhat.

Egyértelműen a büntetés volt a cél

Rédei Zsuzsanna elmondta, ebben az esetben egyértelműen az volt a cél, hogy megbüntessék a másik felet. Mindaddig, amíg ez a fantázia szintjén marad egy kamaszlánynál, addig ez tekinthető  normál folyamatnak. Az viszont, hogy belekezd a cselekmény megszervezésébe, és közönséget is hív, majd pedig véghez is viszi azt, az már sokkal komolyabb nehézségekre utal.

„A kamaszoknál kialakíthat deviáns viselkedést például az, ha olyan közegben nőnek fel, ahol elfogadott, hogy erőszakkal rendezik le a konfliktusokat. De pusztító hatású lehet az is, ha egyszerűen csak azt tanítjuk a gyereknek, hogy bizonyos helyzetekben joga van bántani másokat” – fűzte hozzá.

Az emberek túlnyomó többsége nem segít

A bíróság szerint kifejezetten kegyetlen volt, hogy még nézőközönséget is szerveztek, hogy minél nagyobb nyilvánosság előtt alázzák meg a szerencsétlen kislányt. Az még inkább meglepő, hogy senki sem segített.

A szociálpszichológia régóta ismeri az úgynevezett kollektív tehetetlenség jelenségét. Számtalan kísérletet végeztek már, mi történik, ha valaki összeesik a nyílt utcán, odalép-e valaki segíteni, vagy megnézni, mi a baj.

Az emberek túlnyomó többsége nem segít. A tapasztalatok szerint minél többen látják a bajt, annál hajlamosabbak azt gondolni, hogy miért pont nekem kellene segíteni, elvégre olyan sokan vannak még itt. Az átlagember azzal nyugtatja magát, hogy valaki biztosan már hívott segítséget, nem neki kell vesződni ezzel.

Lehet, hogy a hatvani középiskola diákjai is mind a másikra vártak, amikor százan nézték végig, hogy egy kislánynak betonoszlopba ütik a fejét. Lehet, hogy mind azt hitték, valaki szólt már a tanárnak, portásnak, akárkinek. Rédei Zsuzsanna szerint ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a gyerekek izgalmasnak találták a helyzetet.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy

a mai fiatalok világát a felnőttek alakították ki,
és ők nevelték őket olyanná, amilyenek. Már egészen kicsi, óvodás korban fel kell világosítani a gyerekeket, és beszélni kell nekik arról, hogyan lehet egy ilyen helyzetben jól együttműködni, és segítőként fellépni.

Az áldozatnak szerencsére nincs súlyos sérülése

„A hatvani diákleszámolásban egyetlen szerencsés dolog történt, hogy bár a lányok brutálisan összeverték áldozatukat, valamilyen csoda folytán nem okoztak neki súlyos sérüléseket. A lelki sebeket azonban sokkal nehezebb lesz kihevernie az áldozatnak” – hangsúlyozta Rédei.

Hozzátette, a kamaszt belülről fogja emészteni a dolog, és azt feltételezheti magáról, hogy azért nem segítettek neki, mert ő rossz ember a többiekhez képest.

A segítségnyújtás elmulasztása nem csak morálisan elítélendő, a törvény szerint is bűncselekmény. A hatvani szemlélődő diákokat a koruk miatt ugyan nem vonták felelősségre, de ha valaki felnőttként elsétál egy hasonló eset mellett, akár két év börtönt is kaphat.