A személyiség meghatározása egy  konkrét egyénre vonatkoztatott csekély számú   vonás  alapján valószínűleg tévútra vezetne bennünket. Egy személyiségképből kiragadott jellemző csupán egy kis szelete a valódi személyiségnek.  

A W.D. Fröhlich féle Pszichológiai szótár szerint a személyiség ( personality) az emberi átélés és viselkedés egyéni különbségeinek, adott esetben a jövőbeli viselkedés előrejelzésének megragadását lehetővé tevő feltételek, kölcsönhatások és rendszerek leírása és értemezése.

Allport a személyiségben az egyén pszichofizikai rendszerének a környezethez való alkalmazkodását emeli ki, amely a  folyamatos fejlődés és önszabályozás folytán átalakul, ennek következtében e pszichofizikai rendszerek vonásokként foghatók fel. Ezekben a folyamatokban tehát veleszületett és tanult viselkedéstendenciák egyesülnek. 

Guilford szerint a személyiség a tartós, mérhető vonások tükrében az egyedülálló individuum mintája.

Cattell az intelligencia, extraverzió-introverzió vonásokat is csupán a személyiség egy részének repzezentánsa szerint értékeli,  azaz egy konkrét cselekvésből, személyiségszeletből  nem lehet következtetni a személyiségre, mivel ezeket a helyzeti tényezők irányítják, és pillanatnyi állapotnak tekinthetők. 

A személyiség feltérképezésésében a vonások, azonos jellemzők, vagy korábban leírt elméletek figyelembevételével, mint  C.G. Jung extraverzió-introverzió nézeteit a pszichológia újabb empirikus módszerekkel egészíti ki, vagy támasztja alá. 

Ezek a pszichológiai ismeretek elengedhetetlenül társulnak a grafológia megértéséhez, hiszen a kézírás alapján tárjuk fel  a személyiséget.  Az individum/individuum ( latin), vagyis az egyén, egyéniség jellemző, karakterisztikus, egyedülálló vonásait a kézírás alapján nagy pontossággal meg tudjuk állapítani.