Az érkező magyar zsidók és a több országból begyűjtött cigányok egyformán végezték, de utóbbiak próbáltak ellenállni. Talán éppen azért, mert évszázadok óta “törvényen kívül” éltek, a magyar társadalomba és jogrendbe beilleszkedni akaró, “törvénytisztelő” zsidóknál eleve jóval kevésbé engedelmeskedtek a parancsoknak. A nácik a cigány családokat nem is merték szétválasztani, közöttük nem volt az érkezéskor szelekció, külön családi táborban éltek, ahol 371 kisbaba is született. Szülőhelyük, majd sírjuk is Auschwitz lett. A romákat már májusban a gázkamrákba akarták vinni, de a családi tábor lakói akkor kövekkel, botokkal, amivel tudtak, ellenálltak, és a megzavarodott nácik -talán a lázadás átterjedésétől félve- végül békén hagyták őket. De augusztusra már máshová szállították a munkaképes férfiakat, és az ott maradt nők, gyerekek, öregek ugyan augusztus 2-án is majdnem egy egész éjszakán át megpróbáltak védekezni, de reggelre mindenki a krematóriumba került. A cigányok likvidálására adott határidőt még Mengelének is komolyan kellett vennie. A hét cigány ikerpárt, akiken éppen kísérletezett, szívbe adott injekcióval megölte és felboncolta.A Nehru parkban emlékeztünk rájuk és a többiekre. Az emlékmű, amit a korábbi években már többször bekentek kutyapiszokkal, egyszer a sarkát is letörték, most szerencsére ép volt, alá kerültek a virágok és mécsesek.