A yuppiek jó régen, kb. húsz-huszonöt évvel ezelőtt voltak a nyugati közélet újdonságai, komoly befolyást jelentő csoportjai. Elsősorban az amerikaiakéban, foglalkozott is velük számtalan film, regény és riportkötet. Magabiztosságuk, hatékonyságuk, lelketlen karrierizmusuk és látványos sikerességük alapján akkoriban igen sokan valamiféle – hosszabb távon érvényes – generációváltást gondoltak kirajzolódni.Mai magyar utódaik úgyszólván minden külsődlegességben képesek lemásolni negyedszázaddal korábbi mintaképeiket – csak éppen kilóg a kapanyél. A mai magyar yuppie – helyettes államtitkárként, szóvivőként, képviselőként, bármiféle fontos beosztás birtokosaként – naponta pózol a médiában. Neve is van neki, ám ez nem lényeges kellék. Lehetne egyetlen családnevük is, olyannyira egyformák. Hivatalos fotóikon is egyformák: állnak a Merci előtt, lazán lógatva a kocsi kulcsot, amely már nem mókusfarkon fityeg, hanem árvalányhaj fonja körbe – igaz, legalább nemzeti színű és műszálas, mert így kevésbé hullik. Mögöttük – és a Merci mögött is – gémeskút látható, kérődző csordával, legelésző birkanyájjal, izgága pulival. Roppantul nemzeti a körkép. Legfeljebb a figyelmesebb szemlélő veszi észre, hogy a békés, falusias, nagyon nemzeti táj poszter csupán, a szemközti falon két nyugati egyetem másod és harmad diplomáinak díszes másolta látható, a szobát belengő szénaillat pedig az e célból gyártott illatosítóból terjed. (Amúgy, kínai termék…naná.)Szóval, a mi yuppienk is nagyon jól öltözött, nagyon magabiztos, bármit végrehajt, ha ezért rendesen megfizetik. Kétely nem gyötri, nincs az a központi őrült döntés és akarat, amit ne tudna higgadtan, körültekintően és szakszerűen végrehajtani és elmagyarázni az értelmi és érzelmi fogyatékos hazai közönségnek. Ideológia nem érdekli, tisztában van azzal is, hogy elvekről, nézetekről, vitázni nem érdemes, a kínos kérdésekben való nyílt állásfoglalásoktól pedig legjobb, ha a végsőkig tartózkodik. Helyette másról kell beszélni. Gazdagodására büszke, dehogy is szégyellné, sőt. Az a hülye, aki nem képes kellő eréllyel megragadni a kínálkozó lehetőségeket. Szégyellje magát az, aki pipogya, gyönge és még helyzete kézenfekvő kiaknázására sem alkalmas.A mi yuppienk csak az erőben hisz, de abban nagyon erősen. Neki még a felcsúti kisvasút is imponál. Erről azonban nem beszél, még baráti körben sem. Nagyon is pontosan tudja, hogy kivételezett helyzete a kivénhedt, kifáradt fantasztákétól függ. Ma még. /Legközelebb ez utóbbiakról, e koalíció másik fontos alkotóeleméről lesz bővebben szó./