Művészeti mesterszakos diplomamunkának indult a figyelemzavarral és hiperaktivitással élők fejlesztésére szolgáló Fabrico társasjáték, ami június 3-ig a szentendrei MANK Galéria Érzékeny terek című kiállításán is kipróbálható.

Lengyel Anna Polly mesterszakos diplomamunkája továbbfejlesztésén, piaci bevezetésén a Blank Design keretében jelenleg ketten dolgoznak: a végzett hallgató mellett Csizmazia András. Kérdéseinkre az ötletgazda válaszolt.

– A Fabrico asszociációs játék fontos része az Érzékeny terek című kiállításnak, amelyet rendszeresen kipróbálnak a MANK Galériába érkező látogatók, csoportok tagjai. Milyen érdeklődés övezi egyébként a társasjátékot?

– Nagy örömömre a társasjátékot egyre nagyobb érdeklődés övezi, a két évvel ezelőtti, a formatervező mesterszakos diplomavédésem után többen megkerestek a Fabricóval kapcsolatban, sok-sok pozitív visszajelzést kaptam. Ezután némi szélcsend következett, egészen a 2018-as Design Hétig, amikor a Veszprémi Csikász Galériában állíthattuk ki a társasjátékot. Mivel itt is rengeteg érdeklődővel találkoztunk, elkezdett formálódni bennünk a gondolat, hogy hogyan lehetne nagyobb közönséghez, elsősorban a célcsoporthoz eljuttatni a Fabricót. Nagy köszönettel tartozunk ezért a MANK-nak, hiszen az Érzékeny terek című kiállításon olyan közegben jelenhetett meg a társasjáték, ahol kiemelt fontossággal bír a hátránnyal élő társadalmi csoportokkal való együttműködés, segítségnyújtás. Az egyre növekvő érdeklődés miatt, és mivel Csizmazia Andrással együtt mindketten szerelemprojektként éljük meg a Fabricót, 2019-től a Blank Design keretein belül dolgozunk a továbbfejlesztésén.

– Mi ösztönözte a játék elkészítését, amelyet figyelemzavarral és hiperaktivitással élők számára fejlesztettek ki?

– A hiperaktivitással és a figyelemzavarral 2015-ben kezdetem el foglalkozni behatóbban, ekkor nyertem felvételt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem formatervező mesterszakára. Azt kutattam, vajon az iskolai környezet és a pedagógusok mennyire felkészültek a hiperaktív gyerekekkel való foglalkozás terén, és mi lenne a leginkább megfelelő osztályterem, közeg a számukra. Miközben a kutatást végeztem, számos nagyszerű szakirodalom akadt a kezembe a témával kapcsolatban, többek között dr. Máté Gábor: Szétszórt elmék című kötete, amely olvasása közben ráeszméltem, hogy kisebb mértékben magam is figyelemzavaros vagyok, illetve voltam, és ez visszamenőleg sok mindent megmagyarázott gyerekkoromban. Érzékeltem, hogy ez egy olyan probléma, amellyel tervezőként is érdemes lenne foglalkozni, ráadásul az ismeretségi körömben egyre több kisgyereket diagnosztizálnak hiperaktivitással. Szerettem volna tehát egy olyan eszközt alkotni, ami segít a figyelemhiányos hiperaktivitási zavarral, azaz az ADHD-val élő gyermekeknek a tünetegyüttes csökkentésében.

A cikk folytatása ITT!