A kutatás alapjául 16 Kárpát-medencei lelőhelyről származó 144, többségében honfoglalás kori csontváz szolgált, emellett egy kisebb, dél-alföldi, 7-9. századi csoport bevonásával az itt élő avar populáció genetikai jellemzőit is vizsgálták. A tudósok az eredményeket más publikált archaikus és modern mintákkal összevetve arra a következtetésre jutottak, hogy míg a kisebb mintaszámú vizsgált mikroregionális avar csoport inkább dél- és kelet-európai jellegzetességekkel bír, a honfoglaló populációt nyugat-eurázsiai jellegzetességek mellett mintegy negyedrészben közép-ázsiai és észak-ázsiai típusok alkotják.Mindez megerősíti azokat a feltevéseket, amelyek szerint a honfoglaló népesség anyai ági genetikai öröksége nagyon heterogén, és jelenleg nincsen ok arra, hogy a honfoglalók genetikai előzményeit csupán egy adott régióból vagy népességből eredeztessük. A kapott eredmények összehasonlító analízise alapján a honfoglaló populációban mind az ugor eredetű, mind a közép-ázsiai török népekre jellemző genetikai elemek jelen lehettek – áll az MTA közleményében. Az archeogenetikai eredményeiket a Scientific Reportsban jelentették meg kutatók.Az ázsiai típusok a honfoglalás kora óta eltelt bő évezredben szinte teljesen kikoptak a magyarság genetikai állományából, azonban néhány recens székely és csángó mitokondriális DNS-típus fennmaradó nyomaira utalhat. A kutatásnak a történeti tudományokra nézve is fontos eredménye, hogy rámutat, a 10. századi népességnek a régészeti leletanyag alapján kimutatott eltérései mögött nem áll egy anyai ági vérségi-rokonsági szervező erő.Az adatok jelzik azt is, hogy a honfoglalás korának kutatásában használt régészeti-történeti kategóriák – a korábban használt klasszikus leletanyagú, valamint köznépi temetkezések szerinti csoportosítás – által létrehozott csoportokat jelenleg nem lehet megfeleltetni homogén eredetű népességeknek. A Kárpát-medencei 10. századi adatok jelentős része teljesen feltárt temetőkből származik, amelyekben az anyai ági rokonság csekély aránya egy mobil, temetőit rövid ideig használó népességre utal.A tanulmány az archeogenetikai kutatás úgy nevezett klasszikus metodikájú időszakának eredményeit foglalja össze, lehetővé téve a kutatott 7-12. századi Kárpát-medencei népességek különböző szintű összefüggéseinek vizsgálatát, összevetve mind ma élő, mind más archaikus népességeinek adataival. A tanulmányt jegyző kutatók – Szécsényi-Nagy Anna, Csősz Aranka és Mende Balázs – szerint azért is jelentős siker a tanulmány megjelentetése, mert a korábbi módszerekkel végzett kutatások egyre inkább háttérbe szorulnak a vezető szaklapok publikációs szempontjaiban.A kutatók a jövőben új generációs szekvenálási eljárások teljesgenom-szintű analízisre történő alkalmazásával szeretnének a korábbiaknál jóval nagyobb mennyiségű adatot kinyerni az archaikus maradványokból, így próbálva pontosabban feltérképezni az egyes népességek egymáshoz való viszonyát. Emellett a magyar etnogenezissel összefüggésbe hozható új területek és régiók, valamint a Kárpát-medence honfoglalást megelőző és azt követő népességének új típusú technológiai eljárásokkal végzett vizsgálatát is bevonnák a kutatásba – olvasható a közleményben.