Önálló fajként azonosították az eddig ismert legnagyobb röpképes madár maradványait, melyek tanúsága szerint az óriás szárnyszélessége elérhette a 6,1-7,4 métert.

“Mint egy szteroidokon élő sirály” – a BBC News szerint ilyen lehetett a Pelagornis sandersi névre keresztelt ősmadár, amely életének nagy részét az óceánt pásztázva töltötte, zsákmány után kutatva.

A szimulációk szerint elegánsan és gyorsan repült, a légáramlatokat kihasználva sebesebben siklott, mint a 100 méteres profi sprinterek, a földön azonban hatalmas szárnyai miatt már kevésbé kecsesen mozgott, ezért a lehető legkevesebb időt töltötte ott. Valószínűleg fel sem tudott szállni helyből, ehelyett feltehetően egy lejtőn lefelé totyogva kellett elkapnia a megfelelő légáramlatot – derül ki az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) közzétett tanulmányból.

Az ősmadár óriási méretei mellett a ma élő legnagyobb madarak is – a kaliforniai kondor és az albatrosz – verébnek tűnnek. A 25-28 millió évvel ezelőtt élt faj a legnagyobb repülő madár címét egy 6 millió éve Dél-Amerikában élt, kondorkeselyűszerű társától, az Argentavis magnificenstől hódította el, melynek kifeszített szárnyai 5,7-6,1 métert fogtak át.

Az efféle óriási madarak egykor igen elterjedtek voltak, körülbelül 3 millió évvel ezelőtt azonban eltűntek a föld színéről; a kutatók egyelőre nem tudják, mi okozta kihalásukat.

Az új rekorder 25 millió éves maradványait már 30 éve megtalálták Dél-Karolinában, de mostanáig tartott, amíg kétséget kizáróan új fajként azonosították.