„ Egy jó zenei fesztivált akartam csinálni, ahol a népzenét a régi valódi környezetében lehet előadni, ahol egyszerűen azért találkozhatnak a különböző bandák, hogy megmutassák egymásnak és a közönségnek a tudásokat”- nyilatkozta még évekkel ezelőtt Kovács Norbert Cimbi a Pajtafesztivál fő szervezője.

Cimbi ahogy mindenki ismeri több mint húsz éve a magyarországi hagyományőrzésnek, feleségével Magyarországon és külföldön egyaránt tanítanak néptáncot és szívesen látják a látogatóba érkező bécsi és montreali táncosokat. Az Örökös Aranysarkantyús táncos az oktatás mellett rendezi a népzenei fesztiváljait ahova szívesen lát mindenkit, aki csak egy kicsit is érdeklődik. Sokakban merülhet fel a kérdés, hogy egy kis költségű pajtafesztivál hogyan érhette meg a tizedik évfordulót? A válasz elég könnyű annak, aki már kilátogatott valaha, a fesztivál nem egy ember vállán nyugszik, hanem ilyenkor a falu apraja nagyja segédkezik. Jelen vannak a legelső előkészületektől kezdve az utolsó takarításig. Szívesen fogadják az ilyenkor eldugott falujukba látogató kíváncsiskodókat és kedvesen bevezetik Őket az életükbe. Hiszen nekik ez az életük, mert miután az utolsó külsős is távozott nem változik semmi. Az emberek ugyanott folytatnak mindent ahol abbahagyták, ugyanúgy szól a népzene és a néptáncosok az utcán mutatják be tudásuk. Ez egy olyan hely ahol a hagyományok a mai napig az élet szerves részei és ezt még a legkisebbek is tiszteletben tartják. Persze a falusiakon kívül még rengeteg barát és kolléga is segíti a fesztivál gördülékeny lebonyolítását. Cimbiről ugyanis még azt kell tudni azon kívül, hogy Isten áldotta tehetség, hogy soha senkihez egy rossz szava sincs, mindig kedves és nyílt, nem csoda hát, hogy az évek alatt rengeteg barátra tett szert akik szívesen karolták fel vele ezeket a programokat. Ő egy jelenség, akit nagyon könnyű megkedvelni viszont utálni esetleg elhatárolódni az elképzeléseitől lehetetlen. A háza tornácán sorban lógnak a kitáncolt csizmák állandó alapzaj a baráti csevegés hangja esetleg egy kósza elénekelt népdal. A ház mögött falumúzeum csupa nagy becsben őrzött dísztárggyal, amik a magyarságról mesélnek nekünk. Még távolabb lovak és rackajuhok élvezik a napsütést. Ilyen volt régen egy egyszerű falusi porta és szerencsére Kiscsőszön egyre több található belőlük.

A X. Kiscsőszi Pajtafesztivál a maga kis eldugott helyszínén azonban egyre több és több emberhez jut el akik ha egyszer betértnek oda egyből beleszeretnek a helybe. Annyira könnyű szeretni főleg egy dolgos hét után. Az ember ellátogat hallgat egy kis népzenét, szemügyre veszi a kézműves portékákat és elgyönyörködik a táncban. Akár egy nap egy csodával ér fel. A faluban lakók életszeretete és a tánc vagy zene iránti elköteleződésük egyszerűen hihetetlen. Idén már Iszkáz és Kispirit is csatlakozott a fesztiválhoz így három településen pihenhette ki mindenki magát esetleg egy jó bogrács és egy még jobb pohár somlói mellett. A cél talán az hogy a zene minél szélesebb megismertetése mellett hogy van egy hely ami összefogja a hagyományőrzést. Az ország, sőt a világ minden részéről érkeznek ide fellépők, akik nem kérnek semmit csak mulatni jönnek pár nap erejéig. A házak ilyenkor megnyílnak és a pajták ideiglenes fellépő helyekké, táncházakká alakulnak. Az emberben gyakran fogalmazódik meg az az érzés mintha visszacseppent volna a múltba ahol egy kicsit minden egyszerűbb és egy kicsit lassabb lett volna. Az idő nem pereg olyan őrült tempóban és jut egy kis idő csak magunkra, arra hogy élvezzük a pillanatot, a jó társaságot és a házi bor áldását. Mindenképpen megéri ott lenni a 11. Kiscsőszi Pajtafesztiválon, sőt ér róla beszélni és érdeklődni ér egy kicsit a részévé válni és ennyit tenni magunkért és a hagyományainkért.