Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját január 12-től láthatja a közönség a Miskolci Nemzeti Színházban. Az előadást Szabó Máté rendezte.
Két ember nagy magasságokat és mélységeket bejáró, rendkívül intenzív lelki-érzelmi kapcsolata olyan metaforikus világba vezeti a nézőket, ahol ajtókat kell nyitni ahhoz, hogy bejöjjön a fény és feltáruljon az igazság.
A Kékszakállú szerepében Cser Krisztiánt és Bakonyi Marcellt, Judit szerepében Herczenik Annát és Kálnay Zsófiát láthatja a publikum. A Regős szerepében közreműködik Cser Ármin / Csicsatkó Gergő / Kós Vince.
Kiss Beatrix tervezte az előadás jelmezeit, Antal Csaba díszletei pedig hol fájdalmasan realista, hol mágikus-misztikus teret biztosítanak a fordulatokban gazdag szerelmi történethez. Bartók zenéjének kottahű tolmácsolásáról a Miskolci Nemzeti Színház kibővített zenekara gondoskodik, Cser Ádám vezényletével.
Bartók Béla egyetlen operájának történetét egy középkori francia legenda ihlette, melynek főszereplője egy rejtélyes férfi, aki végez a várába betérő nőkkel. Bartók egyfelvonásosa az 1918-as budapesti ősbemutatót követően az egész világot bejárta. Sok helyen, sokféleképpen állították színpadra.
Herczenik Annát jól ismeri a közönség, hiszen már sok szerepben láthatta, Juditként azonban január 12-én debütált a színpadon.
– Most énekeltem életemben először, erre az előadásra tanultam meg – avat be a művésznő. – Nagyon sokszor meghallgattam, nagyon sokszor láttam, mindig imádtam. Számomra ez egy álomszerep volt, és most, amikor jött ez a lehetőség, azonnal igent mondtam a felkérésre.
Nekem azért különleges ez az opera, mert olyan, mint egy örökké tartó titok.
Amilyenek a kapcsolatok, amilyen az életünk, hogy nincs rá igazából megoldás, mindenkinek az a megoldás, amit belelát, vagy belehall. Persze Bartók nagyon szigorúan leírta a kottában, hogy mit kellene gondolni a cselekmény adott részeiről, de minden egyes instrukciója újabb megoldási lehetőségeket kínál.
Misztikus történet tárul a nézők szeme elé, és bármennyire is drukkolnak, hogy Juditnak és a Kékszakállúnak sikerüljön megtalálni az örökké tartó szerelmet, kevés az esély a boldog befejezésre.
– Ez az a fajta sztori – folytatja Herczenik Anna –, ami mesés, de nem végződik happy enddel. Emlékszem, egyszer kiskoromban olvastam egy mesét, ami nem boldog véggel zárult. Valami olyanról szólt, hogy nem érkezett meg a gyógyszer a hercegnőhöz, ezért meghalt. Én akkor találkoztam vele először, hogy van olyan mese, ami azért tanulságos, mert nem végződik happy enddel, de pontosan ettől tanulságos, hiszen ez is az élet része.
Intenzív érzelmi és lelki folyamatok zajlanak a két szereplő között, de vajon mennyire mélyek ezek az érzelmek?
– Őszintén szereti egymást a két szereplő, kölcsönös köztük a szerelem, csak a Kékszakállú arról próbálja meggyőzni Juditot, hogy nem őt szereti. Ő nem annyira klassz, amilyennek Judit hiszi. Nagyon összetett, nem az a típus, akit Judit keres. Kéri, próbálja meglátni igazából, mert ő nem szerethető. Van egy jelenet az előadásban, ami nagyon érdekes, mert kinyitom a füzetét és látom, hogy borzalmas dolgokat rajzol a Kékszakállú. Valószínűleg Judit egy toposzba szerelmes; a Kékszakállú hírébe, várába. Nagyon titokzatos figura, az benne a vonzó, de őt magát senki nem szereti. Hatalmas élmény nekem ez az előadás, fantasztikus volt már maga a próbafolyamat is. Szabó Máté rendezővel több, mint húsz éve dolgozom együtt, már nagyon értjük egymást. Könnyű megvalósítani az elképzeléseit, mert mindig határozottan elmondja, hogy mit szeretne látni a színpadon. Krisztiánnal (Cser Krisztián – a szerk.) pedig nagy öröm játszani, mert szenzációsan jó Kékszakállú – zárta szavait Herczenik Anna.
Címlap és bővebb információ ITT található. Az előadás 16 éven felülieknek ajánlott!
Szöveg és fotók: Vona Ildikó
Kövessen minket a Facebookon is!
