Tisztelt olvasóink, Kedves Mindenki!
Nem a megszokott módon kezdődik gasztrobloggerünk cikke Ez egyszer bocsássák meg nekünk ezt a rendhagyó bevezetést. Az eltérés oka, hogy népszerű és kedvelt kollégánk, Csabi Chef is kapcsolódott egy a tulajdonosunk személyét érintő bensőséges ünnepségünkhöz, amit Vona Ildikó kolléganő kezdeményezett.
Nehéz ellen állni Csabi Bá veleszületett charme-jának, de jelen esetbe nem is akartunk. A külön kérését változtatás nélkül tesszük közzé.
Bízunk nagyvonalú megértésükben!
Online szerkesztőség
“Más! Kérlek Benneteket, vagy a cikk elejére, vagy egyéb helyen tegyétek be ezt
DRÁGA BARÁTOM AL!
Szeretettel, tisztelettel köszöntelek! Kívánok Boldog Születésnapot, erőt, egészséget, hosszú boldog életet! Kívánom, hogy sokáig tartson a mi Istenünk még itt, a PGM élén, kívánom ezt őszinte szívvel, még nagyobb szeretettel, olyan férfiúnak, aki többszörösen is “katonaviselt”, megjárta velem, velünk együtt a Hadak Útját, soha nem ült háttal a moziban.
ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG!
CSC
Csaba Chef”
Drága Barátaim, Embertársaim!
Ma egy újabb meglepetéssel hozakodnék elő, már akinek ez az. Engem meglepett, mikor tanultam, de annál nagyobb élvezettel készítettem el, azonban még ezt is űbereli az a szándék, hogy ezt meg is osszam itt Veletek. Azért is ez az étel kerül ma ide, mert a vagdalt rendkívül népszerű étel, arról nem is beszélve, ami a hozzávaló történet.
Ígéretet tettem a múltkor, hogy a Kilián-telepi trilógia folytatódik, így hát a nyár sajnálatos végeztével, feledhetetlen múltam felemlegetésével boldogítanálak tovább Benneteket. Charlee barátomról lenne szó, akit hát úgy ismertem meg, ahogyan az a hozzánk hasonlóak, akiknek enyhén szólva is csúszik a kuplung. Talán emlékeztek a négy muskétás történetére, ott a Balatonon, az Úr 1974. évében. Szóval! Az ominózus este Lee hozománynyi rumjának köszönhetően Ványi Béluska, a zsurnaliszta (az isten nyugosztalja, évtizedekkel ezelőtt elment) kutyának érezte magát. Az asztalok alatt négykézlábra ereszkedve harapdálta, nyalogatta, csókolgatta a csajok lábait, néha ugatott, néha vonyított. Persze jót mulatott mindenki, csak egy embernek nem tetszett ez. Erre lépett közbe a biztonsági őr, aki nem mellékesen nyugállományú r. őrnagy volt, nagy-nagy cimborája a körzeti meghízottnak, Giginek (Kádár Dodó nevezte el így), ott Kiliánon. Az kivénhedt őrnagy nekiesett Bélánknak, vadul hadonászni kezdett az elemlámpájával. Erre Charlee odalépett, mintegy jóságos apostol, kétméteres szálfa termetével, elbődülve a szokásos” hey youuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu”-val, hogy a figyelmet elterelje. Az őr, aki maga sem volt akkorra már szomjas,- persze nem a mi piánktól – nekirontott az elemlámpával Leenek, vadul hadonászott. Talán el sem találta, de akkor Charlee térden rúgta, majd lecsapott az a mennydörgésszerű pöröly. Olyan elemi erejűre sikeredett az a lepattintott lángos, az villámcsapás, hogy az őrnagy átesett a beton virágtartón, majd álomra szenderült. A zene leállt, mindenki kitódult,a nem kis mutatványra. Akkorát szól az a saller, olyan puffant, mintha földrengés lett volna. Charlee ekkor gazellákat megszégyenítő gyorsasággal, kecsesen elillant, majd nagybátyja egyéb célokra fenntartott bungijában húzta meg magát hajnalig. Nagyon meleg lett volna a talaj, egyrészt Lee akkor éppen sorkatona volt, másrészt pedig hát egy nyugdíjas rendőrt akkor így pofán vágni, hát… Másnap hajnalban, napfelkelte előtt menekítette ki az egyik muskétás, Zsülike, bogárhátújával. Mivel a nagybácsi akkor erősen függött Gigitől, így hát el kellett árulnia Lee rendes nevét. A hajtóvadászat aztán napokig tartott, de csak később akadtak rá Pesten, addigra pedig már élő tanú nem volt az ügyben. Nem, mert akkor a kezét lábát tört pali időközben elhunyt, tanúkat nem találtak, mindenki hallgatott, így aztán csak, ejnye -bejnye lett a dologból, hiszen a sajnálatos haláleset, bizonyíthatóan is, nem feltétlenül a lángosnak volt köszönhető. Ezért hát a vagdaltat Neki ajánlom, hiszen ekkorát bevágni valakinek, szóval az maga volt a csuda.
CHARLEE VAGDALTJA BABÉRLEVÉL KÖNTÖSBEN RUMOS SZILVASZÓSSZAL
Ezt a csodás receptet valahol, valamikor, egy műsorban láttam. Lenyűgözött, nem kevésbé a közel „kétméteres” kínai szakácsnő, mintegy igazi ló.aszó. A vagdaltról annyit kell tudjunk, hogy azért vagdalt, mert éles késsel a húst apró darabkákra kell vagdalni. Nem darálni, vagdalni. Ma már ezt a módszert csak talán kis Hazánk keleti régiójában alkalmazzák így. A szabolcsi töltött káposzta -ami édes káposztából készül-töltelékét készítik így. Van olyan, hogy a töltikék pl. kacsahúsból készülnek, de általában a disznóhús, néha marhával keverve a favorit. Paradicsompürével gazdagítják, berántják. Egyszer erről is lesz majd szó. Ehhez a csodás tákolmányhoz háromféle darát-húst használok általában. 40 deka marha-sertés- majd baromfihúst. A húsokat keverőtálba teszem, majd jöhetnek a belevalók. Tenyérnyi vöröshagymát aprítok, majd néhány csepp olajon megdinsztelem. Kis lángon lassan, nem pirítani kell! Eközben 2-3 zsömlét tejben beáztatok, majd mikor megszívta magát, jól kinyomkodom. A fokhagymát sem sajnálom belőle, mehet is rá vagy 8-10 gerezd, jól összezúzva. Sózom, olyan két kávéskanálnyi, majd frissen őrölt, darált vegyes, színes bors hozzá. Lehet ugyanannyi, mint só. Egy marék petrezselyem zöldjét szecskázok össze, néhány szem koriandert török hozzá. Nemes, pirospaprikával szórom meg, egy evőkanállal. Aztán a összegyúrom mindezt egy keverőtálban, egy tojással, ha nagyon laza lenne, akkor hozzáheverek egy kis zsemlemorzsát. Olajjal kikenek egy hőálló edényt, majd zsemlemorzsával körbehintem, belesimítom a masszát. Elrendezem, meglocsolom egy kis olajjal, majd megszórom a tetejét is morzsával. Aztán slusszként babérlevelekkel borítom be az egészet, mintegy halpikkelyt képezve.
Jöhet a hőlégkeveréses csodasütő! Ajánlom mindenkinek, megfizethető most már. Legfőképpen szagtalan, nem kell a sütőt utána sikálni.
A szósz hozzá pedig ugyanaz szinte, mint a Tabakihoz. Vagyis a kétmaréknyi szilvát kimagozom, majd kiskanál cukorral, néhány gerezd fokhagymával, csipet sóval, borssal, egy korty vízzel felfőzöm dzsemmé. A slussz annyi, hogy hozzáadok egy deci RUMOT, csipet CHILIT. 180 fokra állítom a sütőt, arany barnára sütöm. Charlee barátom ma már nem duhajkodik, hiszen komoly, egyetemet végzett tanárember, talán ma már nyugállományba is vonult. Hatalmas termetével, göndör fürtjeivel, galamb lelkével, békés természetével, mennydörgésszerű hangjával vált mindenki kedvencévé. Az Old-Boys nélküle el sem kezd játszani, Budafokon, illetve Albertfalván a bulikat nélküle nem is hirdetik, rendezik meg. Kamaraerdőn pedig mindenki előre köszön, de Makótól Jeruzsálemig is ismerik, szeretik. Sajnos csak ritkán látjuk egymást, de akkor a legendás “hey you” olyan, mint mikor a szürke hátú ősgorilla párzás utáni táncát járva üvölt bele a nagy rengetegbe. Ilyenkor úgy kap fel a százegynéhány kilómmal, mintha könnyű testű kisegér lennék. Charlee minden év május elsején majálist rendez saját birtokán, ahol aztán olyanok is összefuthatnak, akik máskor nem. Négy-öt bográcsban fő kaja legalább két hordó van csapon, lakodalomnyi piával feltálalva. Innen remélem Charleekám, hogy ez az étel is valahol helyet kaphat egyszer a bográcsok, hordó sörök mellett, a tavaszvégi, majálisodon.
Drága Barátaim!
Őszintén remélem, hogy ez a kedves kis történet, most már a leghitelesebb formájában, itt, a kulináris élvezetek között nem untatott Benneteket. Amennyiben ez így van, akkor legközelebb is jelentkezem valamilyen kajával, szaftos történettel. Hiszen az emlékeink szorosan köthetőek a gasztronómiai élményeinkhez, ha azt úgyis szeretnénk. Aki pedig nem hiszi, hát járjon utána!
