Drága Barátaim Embertársaim!
Azt ígértem a múltkor, hogy most aztán már jön ám a kínai kaja, a hozzátartozó sztorival. De hát Üzbegisztán Pakisztán, most meg aztán hát aztán! Aztán úgy esett az eset, miként az, hogy ember tervez,…perverz végez.Nézzétek ezt el nekem, hiszen bármennyire kedvelem a kínai kaját, már azt, ami Európánkban honos, a mienket nemigen űberelheti. Még akkor sem, ha azt éppen a jó Isten ajánlja, vagy főzi.
Valamelyik nap újra beálmodtam, ahogyan szoktam mostanság, aztán olyan étel társult ehhez, ami emberemlékezet óta nem ettem, de bizony nem is láttam. Ez is az az étel, ami bizony, akár nemzeti büszkeségünk is lehetne, hiszen alapanyagai, látványa is olyan, hogy bizony nem kell Pavlov elvtárs tanaira hivatkozva törölgetnünk a nyálunkat előtte, de akár helyette is.
Valamikor a 60-as évek végén Apám úgy kattant rá, miként a lecsóra. Egészen pontosan úgy, hogy egy hónapban legalább kétszer készítette el, és őszintén szólva jobban tetszett, mint az azóta agyonszeretett Lecsó.
Vett két hatalmas csülköt, aztán abból olyan mesés húslevest főzött, hogy ihaj. Természetesen jó gazdagon bezöldségezve, lassan, komótosan főzve, éppen csak gyöngyözött a lé a két hatalmas csülök fölött, terjengve olyan illat, hogy bizony most is törölgetem a szememet, na és a számat is. Azután kivette a két csodát, majd két kiló krumplit szeletelt egy kis disznózsírral kikent tepsibe, majd ,…de nem sütöm el a poént. Volt olyan, talán nem is egyszer, hogy estefelé beszélgetés közben becsavartuk az egyiket, csak úgy hidegen, magában. Így aztán az álomból valóság lett, el is készítettem az egyik zászlós ételünket, így rekonstruálódott a
CSÜLÖK PÉKNÉ MÓDON
A jó hagyományt követve vettem egy gyönyörű csülköt a piacon, olyan jó másfél kilós darabot A csülök is nemes része a sertésnek, bár régebben talán a felébe került, mint a karaj, vagy akár a tarja. Ma is olcsóbb, de az egyik legzseniálisabb része a sertésnek. Főleg akkor, ha olyanhoz jutunk netán, amit pörzsöltek, aztán forró vízzel locsolva kaparták le a pörköt. A hátsó lábból kikanyarított a nemesebbike, de az első, a lapockából vágott sem kutya.
Szóval kicsontozattam, de a csontjával együtt feltettem levesnek főni. Úgy, ahogyan a MI Nagy Könyvünkben megírva vagyon. Ahogyan majd a mindent felülmúló, mesés, mindenre gyógyírként szolgáló, sehonnan nem hiányozható, HÚSLEVESÜNKRŐL olvashattok majd itt. A leves mikor majdnem készen lett, olyan 80 százalékos állapotba került, akkor óvatosan kiemeltem a mennyei csülköt. Félretettem, hagytam kihűlni, de a levest tovább főztem. Sokféle húsból főzünk húslevest, de higgyétek meg Barátaim, ebből az eszméletlen jóból főtt is ott van ám a szeren. Még hogy ott van? Hát bizony ott, de bitangul!
Egy tepsit kikentem disznózsírral, merthogy az dukál ám hozzá! Azután másfél kiló krumplit meghámoztam, majd szép egyenlő karikákra vágtam, egyenletesen elrendeztem, kissé megsóztam. Kettő, tenyérnyi vöröshagymát karikáztam reá, majd hat gerezd fokhagymát kisebb darabokra. Ezután következik a felséges husika! Kétujjnyi darabokra szeleteltem, de úgy, jusson mindenhová a bőrös részből is. Aztán a szeleteket megfűszereztem gazdagon. Vagyis törött borssal, sóval, majoránnával. Nem sajnáltam, de még slusszként egy kis füstös ízesítésű grillfűszerrel, kevéske kakukkfűvel. A fűszeres szeleteket a cuccra helyeztem, aztán irány a jó öreg, előmelegített sütő!
Mindezek előtt egy pohár jó világos sört löttyentettem mindezekre. 200 fokon, gáznál 5-6. fokozaton 30-35 percig sütöttem, míg ropogósra nem sült.
Hát Barátaim!
Nem vitás, nem kalóriaszegény, nem könnyű étel ez. Lehet, néhányan a hallatától is besárgulnak, lehet, meg is köveznének érte. Azt gondolom én azonban, ha mértéktartással esszük, úgy, hogy más is odaférjen, akkor csak nem kell meggyónni keresztelő szent Atyámnak ott Bajnán. Követtünk ennél már nagyságrendekkel nagyobb bűnt, aztán mégsem rohantunk a Pádre színe elé, hogy kezünket tördelve, elhomályosodott tekintettel szabaduljunk meg a gonosztól. Esküszöm, a földi paradicsomban jártam, hála drága jó Apámnak, aztán mindenkinek, aki kiötlötte ezt a zseniális ételt. Hála Péknek, aztán Péknének, akár kisbetűvel is, hiszen valószínű az étel eredete onnan származik, mikor pékék a kemencében sütötték meg ezt a frenetikus ételt, mikor a kenyér már megsült.
Az is lehet, Pék úr egyetlen, legkedvesebbik feleségét kápráztatta el az ötlettel. Egy biztos, Isten áldja meg, sőt ezerszer áldja meg érte!
