Drága Barátaim a Világ minden szegletében!
Kamaszkorom legszebb nyara (i) jutott eszembe, most, hogy több mint egy emberöltő telt el az óta, negyven év, nincs mese. Több mint egy emberöltő drága Barátaim, de az emlékek nemhogy múlnának, hanem elemi erővel támadnak, néha könnyekkel, néha szívet melengető érzésekkel. Talán néha úgy is, mikor másnap hajnalban pironkodva kellett menekülni, a reggeli ezt-azt udvariasan elhárítani, hogy aztán a dohos bérlakásból a szabadba menekülve, a gyalázatot egy jó vodkával lemosva kezdjünk új napot, új izgalmakat. Aztán a népszerű sorozat, a „Nem kel mindig kaviár” főhőse, Thomas Lieven, aki…szóval úgy csinálta, ahogyan az illik, ahogyan megjárja. Arról nem is beszélve, hogy megjelent a szilva, ráadásul megfizethető, hát ez is az aktualitása a dolognak, aztán az a balatoni érzés, ami minden nyáron, de máskor is megérint. A Balaton csodálatos életérzése, zöldes, csodálatos vize, aztán az az érzés, amit talán le sem lehet írni, mikor elindulok, elindulunk a BALATONRA. Ez akkor is, ma is olyan adrenalin bomba, mint amikor az elefántbikáknak a tesztoszterontól a fülük mellől kezd csorogni az a bizonyos létyó. Gyönyörű, csodálatos idők voltak ezek így is, úgy is, de hála Kádár Dodó régen nem látott barátomnak, az akkori Kilián- telep, ma már Fövenyes megismerése volt a csúcsa. Abban az időben az a szlogen járta, “a világot bejárod, ha Expressz a barátod”. Így is volt ez igaz, bár aki élvezhette a 70-es évek elején ezt a remek helyet, annak sehova nem kellett utaznia. Nem kellett, mert ott helyben két nemzetközi tábor ontotta a korunkbeli fiatal csajokat. Ontotta bizony, mert a világ szinte minden tájékáról jöttek oda nyaraló csoportok. Volt ott francia, német kétféle is, orosz, olasz, lengyel, cseh, japán, GRÚZ (!), még fölsorolni is nehéz lenne. A helyi „bömbölde”, mert így hívtuk, ami üvegfalú, hatalmas önkiszolgáló étterem volt, esténként aztán élő zenére hegyeztük a ceruzákat, csaptunk le rájuk ezerrel. Én voltam a francia specialista, de, ha így utólag belegondolok, akkor végül is igazi internacionalistává váltam ott. Másnap aztán a strandon folytatódott a vadászat, majd Borsos Lajos úr kocsmájában oltottuk a szomjunkat, vagy hajnalban mostuk le a gyalázatot előbb egy jó rummal, majd a csodás Balaton reggeli harmatos vízében. Aztán a szezon végén a Bőr és…egyebeket gondozó járó beteg rendelésen pironkodva, ki-ki milyen diagnózissal. Egy ízben ismeretlen csoport érkezett. Csodás, ébenfekete hajú, bogárfekete szemű meseszép csajok, a legújabb divat szerint öltözve, kissé már akkor kopaszodó, horgas orrú fiúk. Gondolhatjátok, hogy felpezsdült a bömböde, alig vártuk, hogy Hurkáék (én neveztem el így őket) rázendítsenek a hamis, de annál vérpezsdítőbb rock and rollra. Az egyik úgy nézett rám, mintha én lettem volna az isten. Azonnal támadásba lendültem, felkértem. Ahogy jött a lassú, mert értették ám a módját a Hurkáék, olyan domborulatokat éreztem, mint a mennyországban. Kérdeztem én olaszul, németül, franciául, hogy milyen nyelven beszél, csak nem szólalt meg, aztán az első csók után oroszul! Hát kiderült, grúz az istenadta szépség. A beteljesedésre hiába vártam, majd húsz év múlva találkoztam Vele a saját grúz éttermében egy eldugott cinkotai helyen. Aztán…, hát Ő tanított meg erre a zseniális grúz kajára, amit most megosztanék Veletek Barátaim. Ez nem más, mint a
TABAKI NEGYVEN ÉV MÚLTÁN
Ez a kaja higgyétek el mesés, mindenki számára könnyen elérhető alapanyagokból, könnyű, igazi vérforraló étel. Ott ismertem meg életemben először az Iráni kaviárt, az IGAZI grúz konyakot, a mindent elsöprő, annak mindent alárendelő, 2000 birkát birtokló, grúz juhász lányának szerelmét. Szóval a hozzávalókat, filézett csirkemellet, szilvát, fokhagymát, tejfölt vásároltam a Bosnyákon. A csirkemellet (50 dkg) felszeletelem vastagabbra, majd mindkét oldalát alaposan megkenem tejföllel, aztán alufóliába tekerem, majd irány a hűtő. Célszerű ezt esetleg, akár előző este megtenni, de néhány óra is elég a hatáshoz.
Eközben elkészítem a szilva (50 dkg) szószt. Kimagozom, majd 5-6 gerezd fokhagymával, egy korty vízzel felteszem főni. Egy csipet cukor, nem több, ugyanannyi só, törött bors bele. Mintegy negyedórányi főzés, kevergetés után dzsemszerű, sűrű, pikáns, savanykás, frenetikus színű, ízű szószt kapok. Ez lesz majd az öntet a husira. Felteszek főni tisztított, kockára vágott burgonyát (50 dkg) sós vízbe. 10-20 perc múlva a vizet leöntöm, még melegen összetöröm, 5 dkg vajjal, langyos tejjel (2 dl) kikeverem. Őrölt szerecsendióval, akár reszelt dióval, csipet fehér borssal ízesítem, majd félreteszem, melegen tartom. A húst kiveszem, megtörlöm, majd tűzforró serpenyőben néhány csepp olajon mindkét oldalát ropogósra sütöm. Vigyázat, mert nagyon spriccelhet, tanácsos zsírfröccsenés elleni fedőt rátenni! A frissen kisütött húst megkenem jó gazdagon zúzott fokhagymával, majd megöntözöm a padlizsán színű szilvaszósszal, a krumpli pürével tálalom. Lehet hozzá krumplikrokettet is sütni, Erről majd később, de készen, mirelitként is kapható. Az illusztrációmon ezúttal krokettal láthatjátok.
Szóval akkor “előtte egy konyak, utána egy cigaretta”, ahogy Jagger, nővérem volt barátja mondta valaha. Aztán…”DRAGA CSABIKAM” a tüzes, meseszép, selyembőrű, csilingelő hangú, bogárszemű, ébenfekete hajú, Galinka, a konyak után és már nem is kell, több Földi jó higgyétek el, a cigaretta előtt!
