Mészöly Ágnes a 2000-es évek elején kezdett el írással foglalkozni, és azóta is folyamatosan jelennek meg tőle az újabb és újabb könyvek, igaz, ezek egy kivételével mind a fiatalabb korosztály számára szólnak. Éppen ezért is érdekes, ha egy szerző egy-egy művel más olvasóközönség felé fordul, úgymond megkockáztatva a már jól bevált receptet. Mészöly Ágnes 2018-ban a Rókabérc, haláltúra című regényével tette meg ezt, amely a fülszöveg szerint egy lebilincselően izgalmas krimi, amely napjaink Magyarországán játszódik. Nos, ha nem is lebilincselően, de mindenképpen izgalmas és valami eredeti, ízig-vérig magyar bűnügyi történetet kapunk az elolvasásával.
Története szerint egy jól összeszokott baráti társaság gyűlik össze a szokásos évi találkozójukra a Rókabérc alatti völgyben lévő, a külvilágtól teljesen elzárt, kivételesen jól felszerelt vadászlakban. A csapat 14 tagja immár 28. alkalommal jelenik meg az eseményen, csupán az nincs jelen, aki már nem él. A szokásos hétvége rutin italozással és programokkal telik általában, de idén valahogy semmi nem úgy alakul, ahogy korábban: a tagok között feszült a hangulat, olyan emberek szólalkoznak össze, akik előtte barátok voltak. A legnagyobb fordulat azonban reggelre marad, mikor a teraszon alvó Zozót megpróbálják fölébreszteni, de kiderül róla, hogy halott. Gota – Zozó régi szerelme, a Pest Megyei Ügyészség munkatársa – eltökéli, hogy kideríti, ki a felelős a haláláért.
Azt hiszem, a Rókabérc, haláltúra a gyilkosság utáni nyomozás nélkül is élvezhető, izgalmas olvasmány maradna, és éppen ezért működik remekül mind a 280 oldalán. Természetesen a bűntény még tovább fokozza az izgalmakat, de Mészöly Ágnes alapból olyan érdekes karaktereket hozott össze egy fedél alá, hogy a több évtizede tartó kapcsolatok/ellentétek bőven elegendőek lennének ahhoz, hogy kitartsanak a regény alatt, akár gyilkosság nélkül. Az amúgy is egyre feszültebbé váló hangulatot a társaságban csak még tovább erősíti az izolált környezet és az időjárás; a folyton zuhogó eső és az erdő kellően nyomasztó atmoszférát teremtenek. A házban uralkodó kedélyeket pedig még tovább rontja a tény, hogy a gyilkos bizony egy közülük, és fogalmuk sincsen, ki az.
A Rókabérc, haláltúra úgy működik, mint a műfaj legjobbjai: az olvasó együtt nyomoz a tettes után. A gyilkosság felderítése és a rejtélyek megfejtése szinte már személyes feladatnak érezhető, az ember bőszen lapozgat vissza a könyv elején található szereplők felsorolásához és a róluk közölt néhány információmorzsához, hátha megtalálja a megoldást (én a vadászlak vázlatrajzát is ide tettem volna). Külön bravúr, hogy a könyvben lévő 14 fejezetben 14 különböző perspektívát kapunk, melyek mind E/1 elbeszélések, mégis tökéletesen megkülönböztethetőek a stílusuk miatt, tehát ha nem jelezné a fejezetcím, akkor is tudható lenne, hogy egy másik karakter szólal meg; ezek közül akad, amelyiktől a falra lehet mászni (Vica) és olyan is, amelyik végtelenül szórakoztató (Ricse).
A könyv egyetlen negatívuma a gyilkos kelepcébe csalása, ami egy agyonhasznált klisé, és azonnal kitalálható, de szerencsére nem rontja el az összképet (és lehet, hogy csak szőrszálhasogatás).
Nyomasztó hangulat, izgalmas történetvezetés, életszerű, pörgős párbeszédek – nincs is szükség többre egy kitűnő hétvégi olvasmányhoz.
Mészöly Ágnes. Rókabérc, haláltúra. PRAE.HU, 2018, 280 oldal.
