Március 15. a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja, az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete. Ám csak 1989-től munkaszüneti nap, és 1990 óta hivatalos nemzeti ünnep. De nem csak a szabadságunk és a parlamentarizmusunk ünnepe ez: március 15. a magyar sajtó napja is annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit. Az MTI összeállítása nyomán.
Ha a 21. században lennénk, akkor azt mondanánk: Peticiok.com vagy Citizengo, mert egy petíció mindent megold! Szerencsére 1848. márciusában Pesten nem így történt: ugyan a pesti Ellenzéki Kör, a fiatal értelmiségiek radikálisok eme magyarországi csoportja 1848. március 5-én aláírásgyűjtő mozgalmat indított, hogy (férfi) aláírásokkal támogassák a pozsonyi diétán (országgyűlésen) Kossuth Lajos két nappal korábban, azaz március 3-án beterjesztett felirati javaslatait – amiben többek között a közteherviselést (adózás), a politikai jogegyenlőség, a népképviselet és a független kormány megteremtését követelték.
Azonban Bécs keresztülhúzta a számításaikat: na nem az udvar, hanem a város. Ugyanis a tervezett március 19-i reformlakoma előtt a császárvárosiak (a párizsi hatására), a helyi elégedetlenek s értelmiségiek kirobbantották a maguk forradalmát, amelynek a híre március 14-én érkezett meg Pest kávéházaiba (és Budára is, a nádori palotába, de ez legyen másik lap.)
Változtattak, hiszen eredetileg a 19-i, Rákos mezején tartott József-napi vásárt követő mulatságon tették volna közhírré az Irinyi József által megfogalmazott eredeti 12 pontot (ha úgy alakult volna, az összegyűlt nép biztos kitett volna két-három kompániát, és a szabadságharc harc része is korábban indult volna), de így, hogy a szomszédvárban már forrongott az ottani nép, úgy döntöttek a Pilvaxban összegyűlve, hogy a rákövetkező napon, 15-én már cselekedni fognak.
Így is lett.
Március 15-én sűrűn indult Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula reggele: megváltoztatták a diétához intézett Tizenkét pont bevezetését, és politikai fellépésüket indokoló kiáltványt fogalmazott meg. Magát a pontok szövegét a politikai röplap műfajához igazították, és átírták: két pontot összevontak, és a szövegbe bekerült a politikai foglyok szabadon bocsátásának követelése.
Végül ezt a módosított 12 pontot olvasták fel a Pilvax kávéházban gyülekező ifjaknak, majd Petőfi elszavalta két nappal korábban írott, a március 19-i reformlakomára szánt költeményét, a Nemzeti dalt. Majd az ifjak megindultak: először a politechnikum diákjaihoz, azután pedig együttesen a jogászokhoz vonultak. Minden helyszínen elhangzott a kiáltvány és a Tizenkét pont, Petőfi pedig elszavalta költeményét. A jogászok és az utca népének csatlakozásával mintegy kétezresre duzzadt, egyre lelkesebb és hangosabb tömeg Petőfi vezetésével átvonult a közeli Landerer és Heckenast nyomdához, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca és a Szép utca sarkára.
Itt pedig az ifjúság vezetői a nép nevében lefoglalták a gépeket, és cenzúrázatlanul nyomtatták ki a Nemzeti dalt, illetve a Tizenkét pontot. Ez utóbbi így szólt:
„Mit kíván a magyar nemzet.
Legyen béke, szabadság és egyetértés.
Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.
Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
Évenkénti országgyűlést Pesten.
Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
Nemzeti őrsereg.
Közös teherviselés.
Úrbéri viszonyok megszüntetése.
Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
Nemzeti Bank.
A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
A politikai státusfoglyok szabadon bocsátassanak.
Unió.
Egyenlőség, szabadság, testvériség!”
Kevéssel dél előtt Irinyi József személyesen osztotta szét az új 12 pontot is tartalmazó röplapokat, azaz a szabad sajtó első példányait. A Tizenkét pont szövegén később megint kisebb változtatásokat hajtottak végre, az utolsó pont nap végére már úgy szólt: „Unió Erdéllyel”.
A siker, hogy a hatalom nem tett semmit a megállításukra, bátorságot öntött a kezdeményezőkbe, akik délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak. Ezután már időközben tízezresre duzzadt a tömeg, élükön Petőfiékkel a Pest városi tanácshoz vonult, s rábírta annak tagjait, hogy csatlakozzanak követeléseikhez. Itt végül forradalmi választmány alakult, majd a nép elindult Budára, a Helytartótanácshoz.
Az óriási tömeg kíséretében érkezett választmányi vezetők: Nyári Pál, egy hivatásos vezető, Pest megye alispánja, Rottenbiller Lipót, Pest város alpolgármestere és Klauzál Gábor, Csongrád vármegye követe (újabb hivatalos személy) adták elő a követeléseket. Az ezrektől megrettenő Helytartótanácsnak nem maradt más választása, mint hogy elfogadta a Tizenkét pontot, tehát azonnal eltörölte a cenzúrát, és szabadon bocsátotta börtönéből a sajtóvétség és izgatás vádjával 1847-ben elítélt Táncsics Mihályt,
akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre. Este a Nemzeti Színházban a Bánk bán díszelőadásával ünnepelték a forradalom győzelmét.
Ugyanezen a napon Pozsonyban, az utolsó rendi országgyűlés alsótáblája határozatban jelentette ki, hogy Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás megvalósítását is. A nap zárásaként így az országgyűlési küldöttség már elindulhatott a főrendek által is elfogadott felirattal Bécsbe, V. Ferdinánd királyhoz.
A többi meg már történelem. Szomorú, s egyben dicsőséges is.
Múlt-Jelen-Jövő | PannonHírnök
Kövessen minket: Facebook
