A „csehkiverés” 102. évfordulójára emlékeztek január 29-én rendhagyó módon, a helyi televízió által sugárzott műsorral Balassagyarmaton.
A városban hagyományosan ezen a napon adják át a díszpolgár címet és a pro urbe díjakat is, azonban a vírushelyzet miatt idén elmaradt az ünnepélyes átadás. A kitüntetettek személyét a megemlékező műsor részeként ismertették.
Díszpolgár lett Sztancsik József nyugalmazott sportvezető, igazgató és lokálpatrióta. Pro urbe díjat kapott a járványhelyzet helyi frontvonalában végzett kiemelkedő munkájáért négy közösség. A kórház covid gyógyító részlegei, a mentőszolgálat balassagyarmati állomásának kollégái, a Szent Erzsébet Idősotthon és a Gamesz munkaközössége. Csach Gábor polgármester ünnepi beszédében kiemelte: bár a pandémia nem teszi lehetővé a tömegrendezvények megszervezését és így a hazaszeretet legnagyobb helyi ünnepén sem lehetnek együtt, mégis jó alkalom a világjárvány övezte időszak arra, hogy az ünnep fényében az áldozatról elmélkedjünk.
Csach Gábor a vírustagadókat pehelysúlyú ostobáknak nevezte, s nettó önzésnek azt, amikor valaki nem akar alkalmazkodni a vírus terjedését lassító szabályokhoz. A városvezető a mai helyzetet összehasonlította a 102 évvel ezelőttivel, amikor katonailag képzetlen helyiek küzdöttek szinte háborús körülmények között a cseh megszállókkal.
Egy példát is kifejtett: 1919 január 28-án annak érdekében, hogy a másnapi támadást minél jobban előkészítsék, a vasutasok nem vették fel a munkát. Tudták, hogy ezzel kenyerüket, családjuk megélhetését kockáztatják. De tudták azt is, hogy a helyi gazdák segítségükre lesznek, ha sikertelen lesz a küzdelem. Mert két nappal korábban az ellenállást meghirdető tisztviselői gyűlésen a Vármegyeházán, Piatrik János a gazdálkodók nevében megígérte, hogy ha nem lesz kenyerük a tisztviselőknek – mert esküszegés miatt a csehek kirúgják őket az állásukból –, akkor majd a helyi gazdák adnak nekik kenyeret.
Csach Gábor kiemelte: bajban derül ki igazán, hogy kire lehet számítani. Ki gondol a közösség érdekével s ki az, aki csak a saját kényelmét hajlandó követni. Szerencsére a csendes többség ma is jól tudja: bajban a mérleg nyelve a közkötelesség s az egyéni szabadságjogok közt az előbbi felé mozdul. Azért lehetett csak sikeres a balassagyarmatiak szabadságharca, mert a közösség érdekében politikai, vallási meggyőződéseiken felülemelkedve egyként fogtak össze a függetlenség és önrendelkezés, a normális élet visszaállításáért – összegzett a legbátrabb város címet kiérdemlő Balassagyarmat polgármestere .
Felidézte: Balassagyarmat a Civitas Fortissima a büszke város sok mindent túlélt és az itt élőkre mindig jellemző volt az összefogás. Így fogalmazott: „A közösség érdekében most nem kell fegyvert fognunk. Elég felvenni egy maszkot, betartani a távolságokat, vigyázni veszélyeztetett embertársainkra és elhinni az orvosok tanácsait az oltások elfogadásáról. Ma elég mindenkinek a saját dolgaiban, a személyes fegyelmezettségében helytállnia. S nem marad el a siker. Mert az igaz hazaszeretet az apró dolgokban rejlik. A bátor egyensúly megtalálásában a köz kötelesség és az egyéni szabadságjogok között” – hangsúlyozta az Ipoly-parti város polgármestere emlékező beszédében.
Kövessen minket: Facebook
