Az oroszlányi Hölgy Klub legutóbbi vendége Danis Lídia színésznő volt, aki pályájáról, sokszor göröngyös, ám annál szerencsésebb életútjáról és a sok mindent meghatározó soproni emlékeiről is beszélt a Czermann Vendéglőben tartott összejövetelen és tabuk nélkül válaszolt a feltett kérdésekre.
PannonHírnök: Hogy van most Danis Lídia?
Danis Lídia: Nagyon jól. Örömmel megyek dolgozni nap mint nap, sőt a színészet mellett elkezdtem filmezni is. Szombaton mutatják be a Duna TV-n a Csandra szekere című sorozatot, amiről nagy izgalommal várom a visszajelzéseket. Van egy kisfiam és kinéztem magamnak egy álomtelepülést, Vértessomlót ahová szívesen elköltöznénk. De ez még távoli jövő!
– Mikor vált véglegessé: színésznő lesz…
– Egészen kiskorban, nyolc évesen. Ugyan Sopronban születtem, de a sors úgy hozta, hogy leköltöztünk falura, Peresztegre, mert meghalt a nevelőapám édesanyja, így ő örökölt egy parasztházat a faluban. Oda jártam iskolába, tizenkilenc társammal együtt. A magyartanárnőm, az általános iskolában, aki észrevette, hogy mennyire szeretem az irodalmat. Úgy gondolta, a szárnyai alá vesz és továbbfejleszt, ezért minden órát úgy kezdtünk, hogy felálltam és elszavalhattam egy verset. A családom akkoriban nem tehette meg, hogy elmenjünk színházba, és ezt látva a tanárnő vásárolt nekem egyet. A soproni Petőfi Színházba vitt el, a Szemfüleske című mesedarabra, amiben egy gyönyörű, szőke hajú kislány játszott egy bohócot. Emlékszem, az első sor közepén ültünk, én felálltam a darab végén és tátott szájjal figyeltem. Rabul ejtett a színház különleges illata. Megbabonázódtam. Akkor és ott döntöttem el, hogy erre a pályára lépek. És máig ez az életem.
– A későbbiekben is támogatták a tehetségét?
– A Színművészetire harmadjára vettek fel. Ráadásul egy nagyon jó osztályba, amit Hegedűs D. Géza indított. Csupa tehetségből álló társaság voltunk, nagyon különböztünk egymástól, éppen ezért nem is tudtunk rivalizálni egymással. Huszonkét évesen kerültem a Vígszínházba. Eszméletlen, 1300 néző előtt kellett játszanom. Úgy, hogy az első sor a színpadtól öt méterre, az utolsó pedig 45-re van.
– Több mint száz szerepbe bújt már, mennyire sikerült azonosulni velük?
– Számomra színészként az a legfontosabb, hogy önmagammal harmóniában vagyok-e, magamat tudom-e adni. A többi nem kérdés. Sok olyan színész van, aki tökéletesen el tudná játszani ugyan azt a szerepet, de engem az érdekel, amikor egy figurában felsejlik a színész személyisége! A Vígszínházban olyan emberek közé kerültem, akiktől érdemes volt tanulni. Eszenyi Enikő, Papp Vera, Kern András és még sokan…
– És jött a Jászai Mari Színház, ahol tagja lett az első társulatnak…
– Családi okok miatt Oroszlányba költöztem négy évvel ezelőtt és akkor felhívott Crespo Rodrigó (a Jászai Mari Színház igazgatója – szerk.), aki felajánlotta, hogy legyek tag. Eljöttem megnézni a Rokonokat, ami egyszerűen katartikus élmény volt számomra és tudtam, hogy nekem itt a helyem ebben a színházban!
– Mi a legfontosabb díj?
– Mind fontos és más-más miatt. Szerintem álszent, aki azt mondja, hogy az elismerés nem fontos. Az a három perc csak a tiéd és senki sem veheti el tőled! Szóval, tizenhat évesen Helikon díjas szavaló lettem, 2008-ban megkaptam a Ruttka Éva gyűrűt és még sorolhatnám…
– Van álomszerep?
– Shakespeare: Sok hűhó semmiért, Beatrice szerepe. De nagyon várom az őszt is, amikor Molnár Ferenc című darabban játszom majd, igazi kosztümös darabban.
Névjegy
Danis Lídia
- Született: Sopron, 1980. április 12.
- Iskolái: Színház- és Filmművészeti Egyetem
Díjak:
- Helikon-díj (1996)
- Legjobb 30 év alatti színésznő (VII. Pécsi Országos Színházi Találkozó) (2007)
- Ruttkai Éva-emlékdíj (2007)
- Ajtay Andor-emlékdíj (2008)
- Dömötör-díj – Legjobb női színészi alakítás (2011) (A makrancos hölgy)
- Dömötör-díj – Legjobb női színészi alakítás (2012) (Hedda Gabler)
- Legjobb női mellékszereplő – Pécsi Országos Színházi Találkozó (Tartuffe, Jászai Mari Színház, 2016)
