„Az a csodálatos az étkezésben, hogy – az étvágy szóban is benne foglaltatik – az ízek utáni vágyódás szüli, nem csak az evés öröme. Szorosan hozzátartoznak a vágyak, a kacérkodás az ízekkel. Ha csak azért volna szakácsművészet, hogy ehessünk, a fene megette volna az egészet. Inkább azért van, hogy kiszűrhessük a természetből ezt a sok pompás ízt.”

Bessenyei Ferenc szavai ébresztik a gondolatokat ilyenkor, amikor tombol a május. Mindenütt leng ez a forró, édes akác-illat, beleszédül az ember, akár egy eszeveszett szerelembe. Vajon hogyan lehetne eltenni belőle későbbre? Hiszen az a május annyi szépet hoz nekünk: a lilabugás orgonákat, a hajlongó virágfüzéreket, az üde-zöld erdőt, pici réti virágokat. Örvendeztet vidám madárdallal, mosolygós napsütéssel, reggeli harmatcseppekkel.

S aztán hoz nekünk zöldes-pirosas rebarbarát, nevetős eperszemeket, csilingelő cseresznyét, korait. Májusban kivirul a konyha: üde zöldek kelletik magukat: zsenge zöldhagymák, fodros petrezselymek, haragos zöld saláták. Játékos karalábék, gyönge karották tekintenek reánk, aztán a pirosak, az úgy várt eper, a korai cseresznye, s jönnek sorban a többiek is, mire a papírhéjú újburgonya térhódításával végérvényesen beköszönt a nyár.

A felejthetetlen májusi ízek egyike a bundában sült akácvirág, amely receptjét nagyanyám hagyta ránk. Ismert ez az étel egész nagy Magyarországon: ahol van akác, ott májusban ezt sütik. Aki pedig még nem kóstolta, még van néhány napja, hogy kipróbálja – azután egy egész évet várni kell.

Akácvirág köntösben

Hozzávalók 4 személyre:

16 fürt akácvirág

2 tojás

2 evőkanál cukor

20 dkg liszt

2,5 dl tej

csipetnyi só

a sütéshez: olaj

a tálaláshoz: porcukor

A tojásokat a cukorral habosra keverjük. Folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a lisztet meg a tejet, pici sót. Az akácvirágfürtöket a sűrű masszába mártjuk, majd bő, forró olajban mindkét oldalát aranysárgára sütjük. Az olajból kiemelve lecsepegtetjük, és porcukorral meghintve kínáljuk.