A pozitív személyiség kiépítése egyfajta hozzáállás, tudatosság a megoldandó feladataink megfelelő kezelése érdekében, készség a probléma megoldásának pozitív lecsengésére.

Az ego, a kis én nagyon szereti kézben tartani tudatunkat, szinte mágikus kéjjel dédelgeti fájdalmainkat  azért, hogy eluralja a felettes ént, melynek következtében már csak a sérelmeinkre tudunk koncentrálni, elveszítjük az uralmat, a racionális látásmódot saját életünk alakitása fölött.  

Minden esemény, amely megtörténik velünk, valamire tanít minket, valamilyen tapasztalást nyerünk általa. Nézzük a jó oldalát is, ne csak a rosszat. 

Kétségtelen, hogy adódnak olyan bennünket érzékenyen érintő események, amelyeket igazságtalannak, méltánytalannak, fájdalmasnak élünk meg, nem értjük, miért kaptuk ezeket a leckéket. A múltat nem tudjuk meg nem történtté tenni, ezért le kell vonnunk a megfelelő konzekvenciákat, neveztesen, hogy hogyan tudunk továbblépni. Nagyon fontos, milyen következtetésekre jutunk, hiszen az ok-okozati összefüggések boncolgatása folyamán a tanulságok személyiségünk részévé válnak. 

A tudatosság annak a tudata, az a készség, hogy ura vagyok tetteimnek, gondolataimnak, megértem, és megérzem a bennem és körülöttem zajló eseményeket, és a helyzetnek megfelelő legpozitívabb reakciókra vagyok képes. Minél magasabb tudatossággal bír az ember, annál hatékonyabba és pozitívabban vívja meg mindennapi harcait. 

 A pozitív személyiségű embernek is vannak indulatai, negatív emóciói, de képes azokat egy olyan mederben tartani, hogy másokat ne bántson, ne alázzon meg, hogy saját magát se hozza olyan helyzetbe, amely miatt később szégyenkeznie kellene. Kézírása is nagyjából e felvázolt jellemzőkkel írható le, az egyéni vonásokkal kiegészülve. E személyiségjegyű emberek vonatkozásában azonban nincs összefüggés a műveltség, kvalifikáltság, sokrétűség, mint attitűd – és életfilozófia, mint pozitivitás, vagy negativitás között.

Hogy pozitív vagy negatív személyiséget tükröz-e a kézírás, az a belső tudatos én és a tudattalan együtthatója. Ahogyan, és amilyen attitűdök mozgatnak bennünket, kivetül a kézírásunkban. A kézírás egy globálisan irányított agyi- és/vagy lelki vezérlésű tevékenység, amely tükrözni képes mindenkori hangulatainkat, értékítéleteinket, lenyomata a felépített személyiségünknek, emberségünknek, mivoltunknak. Legkevésbé sem függ tehát anyagiaktól, társadalmi státusztól, tehetősségtől, de nem hozható összefüggésbe műveltséggel, cizelláltsággal sem, “csupán” lelki alkat kérdése.

Hogyan jelenik meg a kézírásban a pozitivitás?

Az ilyen írás mindenekelőtt jó esztétikai- és formaérzékről tanúskodik. Az írásképen belül a sor- és szótávolságok átláthatóak, elkülönültek. Margószélesség, betűnagyság, zónaarányok, ékezetek a standard elváráson belül helyezkednek el.  Az írás nyomatéka közepesnek mondható, a betűk vonalvezetése természetes, mesterkéltség, áthúzások, javítgatások nincsenek. Nem a formára, hanem a tartalomra összpontosít, önmagát adja, ezért az íráskép egésze harmonikus, kiegyenlített, egyértelmű.

A pozitív személyiségű ember írása ugyanakkor tükrözheti személyisége más aspektusait is, mint például gyenge pontjait, bizonytalansági tényezőit, de ha a személyiség pozitív attitűdjei a  dominánsak, többnyire ez a vezérfonal.