Az idegesség oka többnyire a szellemi, a lelki vagy a fizikai túlterheltség. Jellemző tünetei lehetnek az álmatlanság, nemritkán a szívpanaszok, továbbá étvágytalanság, izzadás és kézremegés, hasmenés vagy éppenséggel székrekedés.

A mindennapi rohanás közepette ezerféle stressz ér bennünket. Ha ezek káros hatását nem próbáljuk meg kompenzálni, a folyamatosan felpörgetett, feszült állapot akár súlyos szervi betegségekhez is vezethet. A stressz következtében alakulhat ki többek között a pánikbetegség és a depresszió, de a gyomorbántalmak nagy része is „idegi alapra” vezethető vissza.

A fokozott stressz elsősorban a városi életmódhoz köthető: a nyüzsgő tömegben az ember könnyen elveszítheti hagyományos tájékozódási pontjait, saját „kapaszkodóit”, ám önnön védelmünket és nyugalmunkat magunknak kell megtanulnunk, illetve megteremtenünk.

Szinte mindannyiunk életében adódnak időszakok, amikor a belső nyugtalanság, feszültség, vagy a túlzott aggodalmasság, szorongás miatt csak nagyon nehezen tudunk megfelelni a mindennapok kihívásainak. Ilyen lelki kiegyensúlyozatlanságot okozhatnak külső tényezők (család, munkahely, párkapcsolat stb.), de fakadhatnak belső okokból is.

Környezeti tényezők:

  • mindennapos (családi vagy munkahelyi) stressz
  • a munkával összefüggő kihívások (túl szoros határidő, túl sok feladat)
  • személyes konfliktusok (főnök, tanár, szomszédok)
  • túl sok környezeti inger
  • nyomasztó élethelyzetek

Belső okok:

  • túlzott elvárások önmagunkkal szemben
  • a kritikával szembeni túlérzékenység
  • csalódások (párkapcsolat, karrier stb.)
  • a „kikapcsolásra” való képtelenség
  • hajlam az apróságok túlreagálására

A kutatások szerint a nők hajlamosabbak a nyugtalanságra, a feszültségre. Ez főként a munkahelyi és a családi kettős leterheltségükből adódik, de a termékeny éveik, illetve a menopauza hormonális változásai is hozzájárulhatnak lelki békéjük felborulásához.

Az állandó vagy vissza-visszatérő idegességnek többféle meghatározása ismeretes, ám a legfontosabbhoz, a lényeghez sajnos csupán kevesek jutnak el. Az idegességet leginkább a lélek elégedetlenségének nevezhetnénk. Olyan pszichikai energiák ömlenek be az idegpályákra, amelyek túlzott terhelést, az egészséges módon lereagálhatónál nagyobb feszültséget keltenek. Ha ezt a feszültséget nem vagyunk képesek levezetni, „leföldelni”, enyhíteni vagy megszüntetni, akkor „elégetik a vezetéket”: „felőrlik az idegeinket”.

Ám az idegek fizikai kimerültségén többé-kevésbé könnyű segíteni. Pontosabban igen sokféle lehetőség közül választhatunk: a szakorvos által javasolt enyhe nyugtatóktól a pszichológus vezette egyéni vagy csoportterápián át a különféle gyógynövénykúrákig valóban széles a skála. Ám „első lépésként” fontolják meg a következő, egyszerű és jól használható módszert a stressz leküzdésére.

A következő három lépést következetesen vigyük végig:

• Elemezzük lépésről lépésre őszintén a pillanatnyi helyzetünket, és képzeljük el, mi lehet az a legrosszabb, ami az adott helyzetben megtörténhet velünk.

• Fogadjuk meg, hogy elviseljük, ha az a bizonyos „valami” bekövetkezik.

• Tudniillik, ha elfogadjuk a várható legrosszabbat, akkor a figyelmünket, az energiáinkat már arra fordíthatjuk, hogy az a bizonyos legrosszabb „valami” ne következzék be.

Lehet, hogy ilyen egyszerű?

Walter Béla

 

 

Megosztás:
weboldal készítésONMEDIAWEB