December 31-én valamennyire mindannyian késztetést érzünk arra, hogy fogadalmat tegyünk – még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy nem fogjuk betartani azokat. De vajon mi az oka, hogy ilyenkor úgy érezzük, meg kell ígérnünk valamit?

Az év utolsó hónapja az ünneplésé, pihenésé, a szeretteinkkel töltött időé. Ilyenkor megállunk, hogy hosszabb időre búcsút intsünk a dolgos mindennapoknak, és szusszanjunk egy nagyot, miközben minden jóval kényeztetjük magunkat. Előkerülnek a finom ételek, italok, de nem csak az evésben, hanem minden másban is kicsit engedékenyebbek vagyunk magunkkal. Amikor azonban lezajlik ez az időszak, és január 1-jével elkezdődik egy új év, akkor előtör bennünk a vaskalapos énünk, aki azt mondja, hogy “most már elég legyen a jóból!”.

Ezért van az, hogy ilyenkor elemi erővel tör ránk a késztetés, hogy szorosra húzzuk a nadrágszíjat – talán szorosabbra is, mint kéne -, és olyan fogadkozásokba kezdjünk, mint például “többet fogok mozogni, egészségesebben fogok élni, leszokok a dohányzásról, több időt töltök a családdal” és a többi. Mivel azonban ezeket az ígéreteket csak a pillanat szüli, ezért néhány nap elteltével ismét visszaáll minden a régi kerékvágásba.