Tudományos tények, biológiai fegyverek

Íme, a jól ismert brokkoli: Nem mondható el róla, hogy mindenkinek a kedvenc zöldsége lenne, gyakran hagyjuk ott a tányérunkon a szaftban tocsogni egy kiadós vasárnapi ebéd után. Olyannak látjuk leginkább, mint a sarokban ülő egyszeri okos gyereket – tele van erénnyel, de nem túl érdekes.

Nem volt ez azonban mindig így! Az ókori rómaiak számára a brokkoli bizony igencsak az előkelők számára fenntartott páholyt foglalta el. Tulajdonképpen e csodanövénynek számos típusát is ők maguk, a rómaiak fejlesztették ki, és rendszeresen szolgálták fel, mint afféle gasztronómiai ínyencséget: fehérborban, tejszínben vagy éppen különböző fűszernövényekben pácolva. Drusus császár (Tibériusz római császár fia) pedig olyannyira imádta a brokkolit, hogy hónapokig szinte csak ezen élt. Akkor tartott egy kisebb kényszerszünetet, amikoris szigorú apja ráparancsolt a sok brokkoli fogyasztásától zöldet vizelő fiára. Arról már sajnos nem szól a fáma, hogy vajon mennyiben vált Drusus javára hogy kosárszámra falta kedvenc zöldféléjét, ugyanis egészen fiatalon megölték…

Mindezentúl, mi is csak javasolni tudjuk, hogy a brokkolit eddig nem, vagy csak kevéssé kedvelők népes tábora is igyekezzen minél jobb kapcsolatot kialakítani ezzel az igen értékes növénnyel. Hogy miért is?

Legfőképpen azért, mert a brokkoli – és annak közeli rokonai – hatékonyabban védik szervezetünket a rákos elváltozások ellen, mint a legtöbb zöldség. Amellett, hogy egyébként is igazi nyerő választás: rostokban, kálciumban és számos vitaminban (pl. C-vitamin, folsav) is bővelkedik, ezt a csodálatra méltó, rákmegelőző képességét egy különleges, benne lévő vegyületnek, a szulforafánnak köszönheti.

Legelőször 1992-ben került a címlapokra, amikoris kimutatták amerikai rákkutatók a Baltimore John Hopkins Egyetemén, hogy a sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztók körében kisebb arányban fordul elő a rákos megbetegedések száma, így aztán ekkor zöldségfélék kivonatainak a teljes sorát tesztelték és vizsgálták, hogy vajon melyikben létezhet olyan anyag, mely a legjobb hatással van a szervezet védekezőképességére a daganatok ellen. Így több hónapig keresték, tesztelték a laboratóriumokban, hogy vajon melyik lehet ez a vegyület, mely képes lelassítani vagy megállítani a daganat terjeszkedését. Végül a legerősebb rákellenes hatást a brokkoliban és rokonaiban – a karfiolban, a leveles kelben, és a kelbimbóban mutatták ki.  Ezen zöldségek kivonata ugyanis – a laboratóriumi tesztelések során – különösen hatékonyan csökkentette a rák előfordulását. Majd jóval később fedezték fel egészen pontosan a brokkoliban azt a bizonyos vegyületet, vegyi anyagot, amely megakadályozta a rosszindulatú daganatok kialakulását. A szulforafán – ez a kéntartalmú vegyület – mely felelős többek között a brokkoli enyhén kesernyés aromájáért is – ugyanabba a vegyületcsoportba tartozik, mint amely a tormának, illetve a mustárnak az erejét adja. Azt is felfedezték még a kutatók a számos tesztelés és kutatómunka során, hogy a fiatal, alig néhány napos brokkoli hajtásokban az érettebb növényekhez képest hamincszoros a szulforafán koncentrációja. Ez az anyag ugyanis a növény számára nem más, mint annak beépített saját növényvédőszere, melyre leginkább fiatal, zsenge korukban van szükségek a növényeknek, és azt a célt szolgálja, hogy elrettentsen tőle mindent és mindenkit, aki el akarná őt fogyasztani, vagy pusztítani.

A tudóscsapat eme felfedezésére szabadalmaztatta is a nemesítési eljárást, mellyel már napjainkban is megtalálható a bioboltok és a nagyobb áruházláncok polcain is a rendkívül egészséges brokkolicsíra.

A szulforafán ezt követően mind a mai napig élénken izgatja a tudósok fantáziáját. Rákellenes tulajdonságait mára már több tucat vizsgálat sikeresen bizonyította már világszerte. Rosszindulatú daganat akkor keletkezik, amikor hibák keletkeznek a DNS-ünkben. A DNS pedig szinte minden sejtünkben megtalálható, és részleges utasításokkal látja el a fehérjemolekulákat, hogy megváltoztassa azok szerkezetét. Ezek a hibás utasítások pedig minden egyes sejt osztódásakor átírásra kerülnek, valahányszor csak a fehérjék osztódni kezdenének. Így bőséggel adódik lehetőség a hibára, hiszen ez az osztódás folyamatosan zajlik. Testünk persze bámulatra méltó rendszert fejlesztett ki, amellyel szeme tud szállni a rákkal, amely sajnos természetes módon is szinte bármikor kialakulhat. A brokkoliban lévő szupervegyület, a szulforafán háromféle módon is szembeszáll a rákkal. Első ízben lassítja a sérült sejtekben zajlófolyamatokat, másodsorban elhalásra készteti a beteg sejteket, majd végezetül pedig – és ez talán a leglényegesebb tulajdonsága – hogy sejtjeinket minél több és több olyan enzim termelésére készteti, melyek rendkívül fontos, jelentős védelmi vonalat alkotnak a rák elleni harcban. Emellett még ráadásul a szervezetünk méregtelenítő folyamataiban is nagymértékben részt vesznek, és ezzel felgyorsíthatják a karcinogének – azaz a rosszindulatú daganat kiváltását okozó sejtek – kilökését a szervezetünkből.

Azonban mindez mégsem olyan egyszerű, mintsem hogy most felkerekedjünk, és azonnal beszerezzünk ebből a csodálatos zöldféléből egy egész zsákra valót, ugyanis Richard Mitten professzor – a norcwich-i Táplálkozástani intézet kutatója – és a hozzá hasonló neves tudósok úgy vélik, hogy a népesség felének szervezetéből hiányzik az a bizonyos gén, amely olyan hatékonnyá teszi a szulforafánt. Belőlük ugyanis gyorsabban távozik el ez az értékes vegyület a vizelettel, mint a lakosság másik feléből. Ez tehát azt jelenti, hogy az ő testüknek jóval kevesebb idő alatt kellene felhasználni és kiélvezni a brokkoliban található szupervegyületet. Így tehát azokból, akikből hiányzik ez a bizonyos, GSTM 1 elnevezésű gén, sokkal több szulforafánt – azaz brokkolit kellene fogyasztaniuk, mint a többieknek ahhoz, hogy az eredmény ugyanez legyen. Vagy, ha szimpatikusabbnak találjuk – választhatjuk a kelbimbót is, vagy a karfiolt – vagyis, a keresztesvirágúak családjának értékes és hasznos tagjait.

Képek forrása: soupandspice.blog.hu; mindmegette.hu; kiskegyed.hu