A felmérés szerint az érintettek 38 százaléka szívrohamban, 12 százaléka agyvérzésben illetve végbélrákban hunyt el. További 9 százalékra tehető az emlőrák, 5 százalékra a vérnyomással összefüggő betegségek áldozatainak száma, 4 százalékuk pedig egyéb más időben történő kezeléssel lett volna megmenthető.Mindez csak megerősíti azt a közvélekedést, hogy a magyar kormány nem fordít elegendő forrást a hazai egészségügy helyzetének javítására. Mert költeni aztán bőven volna mire, például az egészségügyi intézmények felújítására és állagmegóvására, a korszerű orvosi műszerek és berendezések megvásárlására és nem utolsósorban az ágazatban dolgozók fizetésének megemelésére, hiszen a bérek alacsony volta lassan már a kórházak napi szintű működését veszélyezteti.Nem lehet véletlen az, hogy a mai modern politikai kampányokban a fejlett világ politikusai gyakorlatilag két dologról beszélnek megállás nélkül: az oktatásról és az egészségügyről. Az oktatás természetesen a jövő generációjáról szól: gyakorlatilag ezen áll vagy bukik az elkövetkezendő nemzedékek jóléte és társadalmi felemelkedése. Az egészségügy pedig talán még ennél is fontosabb dologról szól. Mivel a modern nyugat-európai és köztük a magyar társadalomban is egyre inkább elidősödik, és ezáltal fogyatkozik a lakosság, elemi érdeke minden országnak, hogy a lehető legtovább őrizze meg állampolgárai egészségét.Éppen ezért roppant szomorú az, amikor hazánkban kórházak és iskolák helyett stadionok épülnek, a közpénzjellegüket egyik napról a másikra elvesztő pénzeket pedig nem orvosi műszerekre, hanem a Magyar Nemzeti Bank alapítványaira fordítják.Csak a mihez tartás végett: az említett 41,5 százalékos magyar eredményhez képest ugyanez az arány Franciaországban 23,8, Dániában 27,1, Belgiumban 27,5, Hollandiában pedig 29,1 százalékra tehető. Így aztán legfőbb ideje lenne, ha a keservesen megszerzett adóforintokat Orbán Viktor kormánya nem felesleges luxusberuházásokra és egyéb érthetetlenül pazarló intézkedésekre, hanem a magyar emberek életének megmentésére költené.