Egy történelmi korszakot bemutató film, ami mégsem a történelemről szól és ami valós események alapján készült.

Néhány, érettségi előtt álló keletnémet fiatal rokonszenvet érez az ’56-os magyar forradalmárokkal. “Ruszkik haza” – mondják és gondolják ők is. Ezért úgy döntenek, hogy – a RIAS tiltott nyugati híradóban hallottak alapján, az Európa vezetőihez hasonlóan – 2 perces námasággal emlékeznek a magyar áldozatokra. A történelemtanár azonal rájön, hogy miért nem válaszolnak kérdéseire diákjai: éppen delet üt az óra, mindenki feszülten pillantgat karórájára. Az elsőre ártatlannak tűnő némaság azonban hatalmas botrányt kavar. Először csak az igazgató néz a gyerekek körmére, majd később a miniszter is megjelenik.

Ami ezután következik, az inkább lecke az önkényuralmi rendszerek működéséről és arról, hogy az agymosott vezetők mennyire elfelejtik emberségüket egy piedesztálra emelt eszme miatt. Lelki györtelmeknek vetik alá a 17-18 éves fiatalokat, egymás ellen fordítják és addig zsarolják őket, amíg egyikük beárulja hangadó társát. És nem lehet rá haragudni. Haragudni csak a rendszerre lehet. Ami elnyom mindenkit, aki valami MÁST mer gondolni és ezt tettek formájában is a többiek tudomására hozza.

“Ti szabadgondolkodók vagytok, a rendszer ellenségei”

– mondja egy bölcs öreg, az egyik diák nagybátyja. És tulajdonképpen ez a film fő tanulsága.

A cselekmény végig izgalmas, leköt, érdekesek a karakterek és a film fantasztikusan mutatja be a naív, a kétkezi munkásság “hőskorában” értelmiségi pályára készülő keletnémet fiatalok történetén keresztül az önkényuralmi rendszerek rákfenéjét és emberélet-nyomorító voltát. Történelmi tanulság, hogy minden ilyen eszme, ami akadályozza az emberek szabadságát csak haragot, gyűlöletet és szenvedést szül.

Kiemelt kép forrása: www.berlinale.de