A hiúság nemre és korra való tekintet nélkül mindannyiunkban meglévő olyan emberi tulajdonság, melynek leginkább negatív megítélése él a köztudatban, holott tágabb értelmezésben magában foglalja az igényességet, azt az odafigyelést külső és belső adottságainkra, hogy e hiúság hozadékaként a legjobb formába hozzuk magunkat.

A sokat szépítkező, piperkőc embereket/férfiakat nemigen vesszük komolyan, mert azon kívül, hogy énközpontúnak tűnnek, mégis a feminin tulajdonságok túlsúlya figyehető meg esetükben. Ez is, akár a többi sztereotípia általában negatív kicsengésű, fémjelzi  azt a személyiségtípust, akire a megítélés vonatkozik. A túlzott, beteges hiúság táplálkozhat komplexusból is, megfelelési kényszerből, de akár súlyosabb önértékelési problémákra is visszavezethető.

Létezik egy sztereotípia, mely szerint az alacsony férfiak úgy kompenzálják testi adottságaikat, hogy igyekeznek nagyléptékű dolgokra koncentrálni: nagy autó, nagy ház, nagy karrier, nagy hatalom. Amennyiben álmaik megvalósulnak, kiegyensúlyozottnak, egésznek érzik magukat. Hiúságuk nem engedi, hogy háttérben maradjanak.

Nők esetében is az alkattal, vagy egyéb külső-belső vélt, vagy valós hiányossággal kapcsolatban üti fel fejét a kompenzálás, ami ez esetben a jobb, szerencsésebb külső adottságú, vagy társadalmi helyzetű nőtársaik iránti irigységben, intrikában nyilvánul meg. Vívódásaikban azonban többnyire egyedül maradnak, mert önmaguknak sem vallják be az egyébként önpusztító attitűdjeiket – ugyanis félig-meddig ezek a játszmák tudattalanul, s nem tudatosan zajlanak elméjükben. Általában úgy kompenzálnak, hogy férfias mintákra törekedvén igyekeznek komoly egzisztenciát kiépíteni, ami sokszor ellentétben áll eredeti személyiségükkel, s  csak újabb frusztráltságot eredményez,-  vagy olyan társat keresnek, aki ezt biztosítja számukra, de leginkább a társadalmi státusz motiváló, mert ez kecsegtet a legkevesebb energiabefektetéssel. Hiúságuk nem engedi, hogy háttérben maradjanak…Ezek következtében a frusztráltság enyhül, de az egyensúly hamar kibillen, ha körülményeikben változás történik. Személyiségük labilis.

Amíg a férfiak kompenzálása akár építő jellegű is lehet – amennyiben nem agresszióban, mások elnyomásában testesül meg, hanem igyekeznek kihozni magukból a maximumot, melynek során  sokféle elméleti és gyakorlati  tapasztalatot szereznek – nagy autó, nagy ház, nagy karrier elérése érdekében – addig a női kompenzálás többnyire aláássa a személyiséget, ha nincs pozitív énképe az egyénnek. Talán ebben az esetben nem ártana egy kicsivel több hiúság, és igényesség, ami segíthetne egy stabil énkép kialakításában, azaz önmagukra fókuszáltság, hogy előbukkanhassanak belső rejtett értékeik is…

Hogyan nyilvánulnak meg a túlzott hiúság jelei a kézírásban? 

A túl hiú ember kézírása nem kelt természetes hatást. Mesterkélt, megtervezett, mindenáron jó benyomáskeltésre törekszik. Ha levelet ír, többször átírja, formálgatja a betűket, áthúz, javít, korrigál. Tulajdonképpen sohasem elégedett a “művel”, de  ha sokat dolgozott rajta, elvárja, hogy megdicsérjék kiváló teljesítményét, észrevegyék különleges mivoltát. A “mű” tökéletessége érdekében különböző, csak rá jellemző bonyolult díszítések, kalligrafikus elemek is megjelennek kézírásában, nem ritkán előfordulnak ábrák, vagy pont helyett szabályos kis karikák, ékezetek gyanánt – ami egyébként a hazugság egyik tipikus megnyilvánulása is – valamint cikornyázott, nyomtatott hatást keltő, freudi elszólásként is értelmezhető grafikai alakzatok.