A perverzió az emberi viselkedés azon formáira vonatkozó kifejezés, amelyek eltérnek a hagyományostól és normálisnak tekintettől. Legalábbis a hivatalos verzió szerint. Eredeti definíciója szerint pedig “elhajlás az eredeti jelentéstől vagy tantól”, szó szerint elfordulás a normáktól.

A perverzió nem számít egyenlőnek a társadalmi szabályok szándékos felrúgásával. Bár a kettő vonatkozhat egyazon fajta viselkedésre is. Kissé közelebbről vizsgálva a kifejezést viszont rájövünk, hogy sokunknak mást-mást jelent a perverzió, úgy a 20. századot megelőzően –  mikor a szó vallásbeli perverziót jelentett, az elítélt vallásra való áttéréssel – mint most, amikor leginkább a szexuális viselkedésfajtákra használjuk. Ugyanakkor ugyanolyan perverz tett lehet lekvárt kavarni a joghurtba, mint zoknit húzni a gatya szárára…

Azt, hogy hol kezdődik, tisztán látjuk – hiszen azt, hogy ki a perverz, mi döntjük el – de hogy hol ér véget, az „betegség” formájában érzékelhető lesz. Az orvosok között nincs egységes álláspont a szexuális szokások és a pszichiátriai zavarok megítélésében. Egyesek szerint például a parafília is egyéni preferencia kérdése, míg mások összemossák ezeket más bűncselekménnyel, akár nemi erőszakkal is.

A viselkedés rendellenességeinek megítélése rengeteget változott a történelem során, amiben nemcsak a vallás, hanem a politika, a tudomány, a társadalmi megítélés vagy a technikai fejlődés is közrejátszott.

„Aki élvezi, nem beteg.” – mondják egyes szakemberek, mert vannak olyan szokások, amik annak ellenére, hogy nem hétköznapiak, ártalmatlanok. Ugyanakkor, ha a lábfétist kellene összehasonlítanunk a pedofíliával, akkor majdhogynem egyöntetűen vélekednénk betegségképpen az utóbbiról. Sőt, az önmagát injekciózó függő is kezelhető ugyanannyira perverzként, mint betegként…

Míg a perverzió csak felháborodásra, meghökkenésre és undorra ad okot, nem okozva kárt az ember testében, vagy pszichéjében, nem kezelhetjük betegségképpen, ami azért lehet érdekes, mert míg azt gondolnánk, hogy egy-egy a normalitásunknak ellentmondó, elfogadhatatlan élmény csak egy emlék, addig lehet, hogy elfojtás, szorongás vagy bármilyen feldolgozatlanul maradt sérelem lett.