Ír, ausztrál és brit kutatók szerint mikroműanyaggal szennyezik be a tengerpartokat a háztartási mosógépek. Ugyanis a műanyagszálat tartalmazó ruhákból igen apró poliészter és poliakrilát-darabkák válnak le a mosás során, melyek a csatornarendszerbe, aztán a folyóvizekbe, s végül a tengerekbe kerülnek.

Eddig tizennyolc tengerparton azonosítottak műanyagszennyezést. Az egy milliméternél is kisebb átmérőjű műanyagszemcsékkel tengeri élőlények is táplálkoznak, ami káros a halakat és a tenger gyümölcseit fogyasztó népesség egészségére is.

A szemcsék főleg a háztartási mosógépekből származnak és többszörösen szennyezik a tengereket, óceánokat: egyrészt Magyarország méretű szemétszigeteket képeznek a víz felszínén, másrészt pedig a tengeri állatok élelemként kezelik, míg „lebomolva” potenciálisan mérgező vegyületeket bocsátanak ki.

Ez a fajta mikroplasztik viszont egyéb termékekben is megtalálható. Például kozmetikai cikkekben. Fogkrémekben, tusfürdőkben, masszázs gyöngyökben.. A mikrométeres vagy nanométeres tartományba tartozó műanyag részecskéket nem lehet újra eltávolítani a környezetből. A kozmetikai ipar granulátumként használja a termeléshez, és a sokszoros termékhasználat következményeit jelenleg még nem lehet megbecsülni. Az azonban tény, hogy a szennyvíztisztító telepeken még nem áll rendelkezésre a megfelelő szűrés, és bejut az emberi szervezetbe is, ami többek közt meddőséget, tumorokat is okozhat. Mivel a tengeri élőlények is kiveszik a részüket a táplálékláncban, az általuk megevett és szöveteikbe jutott mikroműanyagok az emberi szervezetben is kifejtik a hatásukat.

A testápolási termékek összetevőiként polietilén (PE) vagy polipropilén (PP) tartalmazza ezeket a részecskéket, amik ugyanolyan káros hatással bírnak az egészségünkre. Az, hogy lesz-e valaha olyan politikai nyomás, ami által megakadályozható a mikroműnyag használata, igen nagy kérdés, ahogyan az is, hogy mi, hétköznapi emberek miképpen járulunk hozzá, vagy tiltjuk el magunkat ezektől a kiszámíthatatlan kimenetelű folyamatoktól.