Biztos vagyok benne, hogy mindenki került már nehéz helyzetbe, legyen szó egy borzalmas munkahelyről, egy fájdalmas partnerkapcsolatról vagy kétségbeejtő anyagi helyzetről. Ilyenkor mindannyian szeretjük sajnáltatni magunkat egy-két pohár bor, egy tábla csokoládé és giccsesen cukormázas romantikus filmek társaságában. Ez még nem bűn, nyugodtan hódolhatunk az érzésnek, dagonyázhatunk a szomorúságban, az azonban már egyáltalán nem mindegy, hogy meddig tartjuk fenn ezt az állapotot.

Az önsajnálat az egyik legalantasabb, legaljasabb érzés, amit ember dédelgethet, ugyanis rettenetesen nehéz tőle megszabadulni, hiszen ilyenkor a poklok poklából kell kirángatnunk saját magunkat, mindenféle segítség nélkül. Ilyen esetekben senki nincs, aki mellettünk állhat, mert nem segítőként, hanem közönségként kezeljük a környezetünket, hiszen látástól vakulásig tudnánk panaszkodni, nyalogatva sebeinket, részvétet és figyelmet követelve hallgatóságunktól. A túlzásba vitt önsajnálatnak fizikai jelei is lehetnek azon túl, hogy hirtelen arra eszmélünk, nem maradt egyetlen barátunk sem, aki meghallgatna. Ez újabb fogódzót ad a káoszunknak, mert még egy általunk generált szemetet pakolhatunk az amúgy sem könnyű hátizsákunkba. Az igaz barát, mikor már ezredszerre hallotta slágerünket, majd ránk csapja az ajtót, és magunkra hagy. Igaza van, mert másképpen nem mennénk el napok után újra hajat mosni,  nem mosogatnánk el a régóta gyűlő szennyes edényhalmot és nem szellőztetnénk ki a fejünket.

Nem szabad lezuhannunk a napvilágból a sötétségbe, mert lelki izmok nélkül nem fogunk tudni kijutni onnan. Szembe kell néznünk önmagunkkal, és erőt kell gyűjtenünk, hogy a dagonyázást egyszer és mindenkorra befejezzük. Érdemes ilyenkor erőszakkal rávenni magunkat arra, hogy kiszabaduljunk a négy fal közül, sétálni egyet, egy kicsit egyedül lenni és tudatosítani magunkban, hogy nélkülünk az élet nem fog jobbá válni, gondjaink nem fognak megszűnni. Ilyenkor a legfontosabb, hogy ne a problémát, hanem a megoldást keressük. Ha egy helyzet rossz volt eddig, akkor azt egészen másképp kell kezelnünk a későbbiekben. Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy miért létezünk még ugyanabban a rossz kapcsolatban, munkahelyen, hogy miként kerültünk kellemetlen anyagi helyzetbe, és ha nincs más megoldás, fel kell állni és el kell búcsúzni, mert az biztos, hogy az út, amin idáig jutottunk, rossz volt. Ki kell elemeznünk, hogy mely személyiségjegyeink, milyen múltbéli sérelmeink irányítottak minket eddig, és azokat minél hamarabb át kell alakítanunk, meg kell szüntetnünk, el kell engednünk, hogy a későbbiekben ne gátoljanak minket, és ne következhessen be ismétlődés.

Az önsajnálat démonokat szül, éppen ezért fontos, hogy mielőbb megerősödjünk és tetten érjük magunkat, hogy legközelebb véletlenül se süppedhessünk apátiába. Akinek pedig sikerül kimásznia a béka feneke alól, az azzal fog szembesülni, hogy igen komoly jellemfejlődésen ment át. Büszkeség és siker koronázza majd erőfeszítéseit.

Kiemelt kép: pixabay.com

Kapcsolódó cikkek:

Lélekgyomlálás – Viszlát, Önutálat!
Lélekgyomlálás – Viszlát, Harag, Gyűlölet!
Lélekgyomlálás – Viszlát, Irigység!