Kutatók kísérletet végeztek a glükóz és agy kapcsolatáról

Reggel hét óra, hétfő van. A szokásos pánikkal indul a nap: Márk ezúttal elveszítette a házi feladatát, Larának nincs meg a tornafelszerelése – már megint. Tereljük ki gyorsan őket az ajtón, legalább el ne késsen senki, a reggelihez már így is túl késő van, valahogy majdcsak kibírják délig. De álljon meg a menet! Kihagyni a reggelit? A nap kulcsfontosságú étkezését?

Ez valóban nagyon nem jó ötlet! A fentebbi reggeli forgatókönyv pedig sajnos tipikus: minden harmadik családban így néz ki egy reggelünk. Amerikai kutatók elindultak, hogy kiderítsék: igazából mennyire fontos is a reggeli – különösen az iskoláskorú gyerekeknél. Azt nyilván gyanítja mindenki, hogy nagyban segíti az agy emlékezőtehetségét és segít a koncentrálásban is, na de milyen mértékben és mit is érdemes enniük a nebulóknak reggelire?

A végére szerettek volna járni, hogy milyen hatással lehetnek a különböző glikémiás indexű ételek tanulóink testére és szellemére – pont abban a kritikus, reggeli, és a déli ebéd közötti időszakban. Vajon a hatásukat hosszabb időn át kifejtő, alacsony glikémiás indexű ételek lennének a jobbak, vagy azok, amelyekből hirtelen sok szőlőcukorhoz, energiához juthatunk?

Agyunk üzemanyaga a glükóz, azaz a szőlőcukor. Testünk összes sejtjének egyik fő tápláléka, az agysejtek azonban – eltérően a többi sejttől – nem hagyatkozhatnak más üzemanyagra, hanem teljes mértékben a glükózra vannak utalva. Egy szénhidrátokban gazdag étkezés – például egy szelet kenyér, gabonapehely, vagy akár egy kakaós csiga – elfogyasztása után testünk azonnal akcióba lép, és glükózzá bontja le a szénhidrátot. Majd a glükózmolekulák bekerülnek a váráramba, és végig keringenek az egész testünkön. De ahelyett, hogy hagyná, hogy vérünkben a vércukorszint vészesen megugorjon egy kiadós étkezés után – szervezetünk biztosítja, hogy ennek szintje folyamatos és állandó maradjon. Ezt pedig úgy éri el, hogy inzulin nevű hormont enged a vérbe. Az inzulin hatására a sejtek elkezdik átalakítani a vércukrot egy másik, glikogén nevű vegyületté, és elraktározzák azt későbbre. Vagyis, mihelyst emelkedni kezd vérünkben a glükóz szintje, testünk annak egy részét biztos helyre irányítja: a májba és az izmokba. Amint a glükóz koncentrációja ismét visszaáll az egészségeshez közeli értékhez, akkor az inzulintermelés leáll. Cukros harapnivaló után pedig vércukorszintünk egy rövidebb időre még le esik a normál érték alá, de aztán hamarosan normalizálódik, majd a glikogéntartalmú sejtek ismét glükózt kezdenek termelni. Ez a folyamat biztosítja, hogy vérünkben mindig megfelelő legyen a cukorszint. A vérben viszont olyan kevés cukor – azaz glükóz – áll rendelkezésre, hogy még egy órán át sem tartana minket életben, nehéz fizikai munkát végezve pedig még 10 percre sem lenne elegendő. A májban tárolt glükózzal 2-3 órán át élnénk túl, az izmokban lévőben pedig 10-12 óráig bírnánk. Utána testünk kénytelen lenne nekiállni, hogy saját magát bontsa vissza: a zsírt és a fehérjét, s ezáltal tartsa normálisan a várcukrot.

Ám mi a helyzet akkor ébredés után, amikor vagy 12 órája egyetlen falat sem csúszott le a torkunkon? Addigra sorvadásnak indulunk? És hogyan fog működni az agyunk, illetve iskolás gyermekeink agya, ha kimarad a reggeli? Az éhséggel járó mardosó érzés valóban csökkentheti a koncentrációt, de mi újság az energiatartalékainkkal? Hiszen testünk elméletileg órákig, sőt napokig állandó szinten tartja a várcukrunkat, egy kimaradt reggeli elméletileg nem lehet akkora hatással agyunk üzemanyag ellátására.

Számos tudós vizsgálta azt a kérdést, érzékelhető-e csökkenés a gyermekek délelőtti teljesítményében, ha kihagyják a reggelit. Az eredmény vegyes volt. A szegény családokból származó, alultáplált gyereknél a reggeli valóban javítja a reakcióidőt és a memóriát. De a legtöbb tanulmányban a nem alultáplált gyermekeknél nem volt bizonyítható a reggeli kimaradásának negatív hatása.

Arra is kíváncsiak voltak tudósaink, hogy vajon az mennyiben befolyásolja a gyerekek teljesítményét, hogy mit fogyasztanak napjuk kezdetén? Egy 6-7 éves korú, kisiskolás osztállyal végezték az alábbi kísérletet:

Három napon át különböző menüket szolgáltak fel a nebulóknak reggelire: egy magas, egy közepes, és egy alacsony glikémiás indexű változatot. (Összességében mindhárom reggeli ugyanannyi kalóriát tartalmazott, bár kevés gyerek akadt, aki mindent eltüntetett volna tányérjáról.) A három kísérleti nap alatt a gyerekek váltogathatták a menüket, vagyis ily módon valamennyien kipróbálhatták mind a három fajta reggelit. A reggeliket követően 10.45 és 11.15 óra közötti időtartamban teszteket végeztettek el velük, melyek memóriájukat, logikai készségüket, szókincsüket és felfogóképességüket, illetve koncentrációs képességeiket vizsgálták. Mindegyiket külön-külön tesztelték, játékos, a gyerekek korának megfelelő feladatokkal. A professzorok pedig ezt követően komoly matematikai vizsgálatoknak vetették alá az eredményeket. Fel kellett becsülni persze azt is, hogy a gyerekek mennyi szénhidrátot, fehérjét illetve zsírt vettek magukhoz a reggelik során, és milyen összefüggések mutatkoztak meg az elfogyasztott tápanyagok, azok mennyisége, illetve a teljesítményük között.

Felettébb érdekesek lettek az eredmények: a tv-teniszes játékban – mellyel a frusztrációs szintjüket tesztelték – a magas glikémiás indexű reggelit fogyasztók láthatóan rosszabbul teljesítettek, mint a közepes, vagy az alacsony glikémiás indexű ételeket reggeliző csoport. A magas glikémiás indexű reggelit fogyasztók azonban jobb eredményeket értek el a memóriateszten, viszont ugyanezek a gyerekek az összpontosítás során gyengébben teljesítettek. Általánosságban véve arra mutattak rá az eredmények, hogy mindenfajta reggeli jobb a semminél, de az alacsony glikémiás indexű reggelik tűnnek a legjobb választásnak. A zabpehelynek, zabkásának, és a müzlinek, illetve a tojásnak alacsony a glikémiás indexe, de ha friss gyümölcsöt szeretnénk adni csemeténknek, keverjük össze natúr joghurttal, és egy kis lenmaggal vagy natúr gabonapehellyel -, mert ez máris nem emeli fel majd annyira a vércukorszintet. Ugyanis, ha túl sok glükóz áramlik be egyszerre a szervezetbe, akkor a test elraktározza annak legnagyobb részét, és felkészül, hogy még több ételt fogadjon be, ez pedig hosszú távon elhízáshoz vezethet. 

Képek forrása: foodandhealth.co.uk; fitlifemk.com; huffintonpost.com; preschoolmaters.com