Drága Barátaim, Embertársaim!

Ma Húsvét hétfő van, hogyan is maradhatnék el, aztán ahogy szentül ígértem a minap, hát itthon is elkészítettem az áldott sonka levében főtt levesemet, a Bablevest. Tettem ezt, azért mert ilyen lé nem mindig adódik egy évben, hiszen olyanok főttek benne, mint a kötözött sonka, a csülök, megbolondítva sok mindennel.

PTV Fotó: Bán Csaba

Aztán a szívünk szakadna bele, ha ezt a zseniális, ízektől hemzsegő levet csak úgy oda kéne lökni mások prédájává, martalékává. Sőt odáig vetemedtem, hogy ebben a lében áztattam be a hozzávaló, semmivel össze nem téveszthető, csodás tarkababot. Aztán hát így készült el az, aminek a következő nevet adtam,

A LABABLÉ LEVES TRÜKKEL 

PTV Fotó: Bán Csaba

Hogy miért Labablé?  Telhet-e el úgy ünnep, hogy néhai Rácz Béla barátom, a mi drága Béluskánk ne jutna eszembe, hiszen Ő nevezte el ezt az étel így. Hogy mért is? A Fény-utcai piacon dolgozott, mint zöldséges, reszortos eladó. Abban az időben ez nagyon menő állás volt, ezt sok-sok barátunk –  akik régen elbitangoltak itthonról- alá tudná támasztani. Bélánk kollégája volt az akkori Óbuda Tsz-nél a zsidó Jenő. Hogy miért kapta ezt a nevet, azt már nem tudom, de mindig nyavalygott, sírt, hogy pénze nincs, otthon nagy a család, sok a kiadás. Közben meg degeszre kereste magát, aztán kiderült, se kutyája, se macskája. Történt egyszer, valamikor novemberben, a 70-es években, mikor sok minden nem volt a pulton, csak maximált (!!) áru hagyma krumpli, alma, na és a primőrnek számító narancs. Jenő a pauza időszakban- amúgy mindenki kedvence volt – ácsorgott a pultja mögött, vevő nem nagyon. Egy rendkívül elegáns, makulátlan öltönyös férfi lépett a pulthoz, majd a narancsok között elkezdett válogatni.

Jenő rögtön ráripakodott:

– Nem „tapenoljuk” az árut, majd én „kiszóóógálom”!Az öltönyös kissé megszeppenve:

– Bocsánat, egy kiló narancsot szeretnék kérni.

Jenőnknek azonnal felcsillant a szeme, hiszen megérkezett a potenciális áldozat, akit rögtön le is tegezett.

– Labablé!  „Trükkeee”, vagy trükk „néééékü” kéred?

– Hát,….akkor trükkel – válaszolt az öltönyös tétován. 

– Ahogy parancsolod „aran” fiam!

Ekkor Jenő egy narancsot feldobott jobb kézzel, ballal zacskót a mérlegre, a narancs belehuppant, rádobott még néhányat, majd az kis ujjával megnyomta a mérleget. Ezután feltette a bombázót, ami az alul kifúrt egykilós súly volt.  A cucc, ami összesen lehetett 90 dkg, rögtön 1.50-öt mutatott méréskor. Az öltönyös kifizette, majd el. Nem telt el tíz perc, Sanyi, a főnök őrjöngve rontott fel a reszorthoz, kezében a nagy maláj barnával (munkakönyv).

– Ki vagy rúgva, a ku..a any…t!

– De méééééééé főnök?- kérdezte Jenő könnyes szemekkel.
– A gazdasági igazgatónkat ba…ad át LABABLÉ, trükkel, vagy trükk nélkül, de takarodj innen!

Hát ezért Labablé leves ez a  Bableves. Az egy éjszakát ázott babot felteszem főni egy fazékba, ami jelen esetben jó nagy maréknyi. Mikor felforrt, akkor enyhén sózom, majd fedő alatt főzöm egy fél órát, olyan félpuhára. Az is lehet, ha régebbi a babunk, akkor tovább is kel. Azért is nagydolog ez, mert ilyenkor az előző napi illatokkal telik meg a szépen, alaposan kitakarított lakás, hogy aztán ez a mennyei illat járja át minden szegletét. Eközben megtisztítom a hozzávaló zöldségeket. Jelesül két szál sárgarépát, petrezselyem gyökeret, egy nagyobbat, egy kisebb darabka zellert, karalábét. Karikára vágom a répákat egy kisebb fej vöröshagymát, csipetnyi őrölt Csili paprikát dobok a lébe, majd egy tekerés bors, egy kevéske zsályalevél, akár őrölt koriander. Nem hiányozhat egy szép kerek paradicsom, egy hetyke zöldpaprika sem. A zöldségekkel együtt olyan húsz perc főzés, aztán jöhet a rántás. Mi sem lehet természetesebb, mint, hogy ilyenkor a rántást jó disznózsírból készítsük! Tehát egy nagyobb fakanálnyi zsírt felolvasztok, aztán mehet bele ugyanennyi liszt, akár kettő is. Folyamatos kevergetés közben zsemleszínűre pirítom, majd belezúzok két gerezd fokhagymát, majd beledobok két kisebb gerezd, zúzott fokhagymát. Vigyázzunk, le ne égjen, ezért folyamatosan kevergessük! A tűzről lehúzom, meghintem piros fűszerpaprikával, majd egy félpohárnyi hideg vízzel felöntöm. Azért így, mert ezt hívják hő kiegyenlítésnek. A rántás, ha forró, abba hideg víz, ha hideg, mint a habarás, abba forró víz jár. Aztán a forrásba lévő levesbe szépen elkeverem. 1-2 percig még főzöm, hogy nehogy liszt ízű legyen, majd beledobom a csipetkét. A csipetkét, amit egy órával előtte gyúrtam egy tojásból, annyi liszttel, amennyit felvesz, aztán elcsipkedtem, hagytam száradni. 

PTV Fotó: Bán Csaba

Pár perc alatt megfő a csipetke, aztán jöhet bele a trükk! Vagyis az előző napon megfőtt isteni sonkából, csülökből gazdagon. Igazi, bitang egytálétel, jó friss, meleg puha kenyérrel ajánlanám, de semmi szín alatt randevú előtt egy órával. Hiszen akkor könnyen úgy járhatnánk, mint Baranyai Peti, ősrégi cimborám, akit a Bukó Gyuri nevezett el P(f)ingónak. Az a Gyuri, akinek már tizenéves korában eltűntek elölről a fogai, így aztán nem a talpa alatt fütyült a szél, hanem a fogai helyén. Erről is lesz majd szó hamarosan! Aki szereti, egy kis ecettel megspriccelheti, de aki úgy szereti, az tejföllel, akár cérnametélttel eheti. Egyetek igyatok Barátaim, hiszen, ha már ezt nem tehetjük, akkor fabatkát sem ér már a tyúksz.r.s életünk!