Drága Barátaim, Polgártársaim!

Látjátok? Annyira belelendültem, hogy csak írok és írok rendületlenül, de hát az az átkozott kommunikációs kényszerem nem hagy nyugodni. 

Néhány pillanattal ezelőtt az egyik közösségi oldalon régi cimborám, a világhírű pánsíp mester tett fel egy csodás, húsvéti receptet. Jani barátom meghódította a világot csodás pikulájával, nincs is talán olyan szeglete a nagy Univerzumnak, ahol nem játszott. Azért is értékes dolog, a megosztása, mert lassan, azon oldalon azt is tudjuk, ki, mikor f.ngotta el magát, hogyan kelt, mikor örül, mikor nem, milyen cipőt vett fel, éppen melyik bazári majmot utánozza. Neves művész barátom is rettenetesen érti a csíziót, olyanokat főz, alkot, mint ahogyan megszólaltatja azt a csodás hangszerét. Valaha doboltam, de a fúvós, pengetős billentyűs hangszerekre csak néztem, mint a borjú az új kapura. Így aztán különösen értékelem azt, aki fújja, de ahogy Ő, az valami csuda. Hát jeles, világsztár barátom kenyérbe sült sonkával kápráztatott el bennünket, de valami frenetikus külsővel. Rögtön fogtam is magam, hogy az enyémet is láthassa ország világ, hogy legalább ebben fel tudom venni a versenyt, ha már azt a pikulát megfújni nem tudom, pedig lassan beleőszülök. Janikám, akkor Neked különösen, de persze minden lelkes, vagy kevésbé lelkes olvasó Barátomnak ajánlom a

LUCULLUSI SONKÁM LEVELES TÉSZTÁBAN, MESÉS PÁROLT KÁPOSZTÁVAL

Hát Barátaim, akkor lássuk csak, mivel is kápráztattam el magam, tisztelegve ennek a csodaszép keresztény ünnepnek.

A Húsvéti sonkát talán soha nem lehet abbahagyni, de azért, ha valaki megunná, hát javaslom, készítse el így, hiszen ez egy másik dimenzió, talán nevezhetnők sonka főzés átdefiniálásának is. Szerényen, vagy szerénytelenül, de így gondolom.

PTV Fotó: Bán Csaba

Szóval akkor a lényeg!

A megfőtt sonkámból egy becsületes darabkát levágtam, hogy az ezeregy éjszaka meséibe akkreditálhassam. Jelesül a darabot bevontam egy remekbe szabott készítménnyel, amit készen vettem valahol. Tejszínes, szarvasgombával megbolondított gombamártás a dolog. Azután egy leveles tésztát vettem hozzá, ebbe szépen becsomagoltam a gyereket, mintegy labda, úgy nézett ki. A tetejét egy felvert tojással bekentem, aztán megszurkáltam villával. 

PTV Fotó. Bán Csaba

A sütőt előmelegítettem, aztán 180 fokon addig sütöttem, míg olyan színe nem lett, mint a filmekben, a mesékben láthatjuk. Vagyis olyan csodás, arany barnára. 

PTV Fotó. Bán Csaba

Eközben egy fél fej, olyan nyolcvandekányi fehér káposztát vékony szálra vágtam. Egy kevés olajon kevés barna cukrot pirítottam, aztán egy kávékanálnyi köményt szórtam reá. Egy közepes fej vöröshagymát szálára vágtam, az is ment bele. A hagymás cuccot jól összepirítottam, jól megkaramellizálódott, majd belekevertem a káposztát. Erős tűzön, kevergetve megsóztam, majd rálocsoltam egy deci balzsamecetet, aztán két-három perc múlva felöntöttem egy deci száraz borral. Így dinsztelődött vagy tizenöt-húsz percig, aztán ment is bele rögvest egy maréknyi mazsola. Újabb negyedóra múltán aztán kész is lett. A kissé meghűlt bucit felszeleteltem, aztán ezzel a briliáns káposztával tálaltam.

PTV Fotó. Bán Csaba

Kegye János barátom, mert ez a tisztességes neve az istenadtának, remélhetőleg értékeli majd ezt a remek kaját, talán elnézi nekem, hogy lassan negyven év után sem tudok mit kezdeni a fúvós hangszerekkel. Talán elnézi, hogy most már így halok meg, hiszen minden erőfeszítésem ellenére sem tudom megszólaltatni a pikulát. Igaz, nagyon már nem erőltetem, de Neki kívánom, hogy továbbra is szerezzen örömöt azoknak, akik gyönyörködhetnek csodálatos játékában. Aztán ahogy elnézem, olvasom, hát a főzésben sem utolsó, sőt, a nagyokat meghazudtoló, talán azokat néha megszégyenítő módon ért ehhez a zseniális mesterséghez is.