Drága Barátaim, Hittársaim! 

Ma olyan étel kerül az asztalunkra, ami szintén mindennapos, ismert, szerintem igen népszerű.

Igaz, ebben a rohanó világban kevésbé vonzó azoknak, akik kevés időt  szánnak, vagy tudnak a konyhában elölteni.

Azt gondolom, hogy azért, ezért megéri, hiszen olcsó, laktató, látványos kajáról van szó, az íze pedig megint a régieket idézi.

Természetesen ehhez az ételhez is kapcsolódik egy sztori, hiszen nincs olyan, amihez ne köthetnék valamit, legyen az akár egy krumpli pucolása, egy rántás készítése, vagy akár egy remekbe szabott rántott borda sütése, ahogy azt a Nővérem, Ági készíti. Utánozhatatlanul, az csak ott, Nála jó, mert bitang módon érti a csízióját.

A nagy trükk az az, hogy előtte egy napig fokhagymás tejbe áztatja a csontos bordát, aztán ahogy kisüti…hát az valami csuda.

Erről azonban majd akkor egyszer, ha megejti, mert ezt váratlan látogatáskor ne is reméld!

Szóval a múltkor említettem marcali emlékeimet, a Tüzér Rózsit, aztán a félnótás Tilingert.

Mikor bevonultam, akkor minden héten emlegették a Rózsit, ki szemrebbenés nélkül mászott be a laktanya kerítésén a hétvégeken. Az őrség nagyon nem tudott mit kezdeni vele, le nem lőhették, a felszólításokra pedig b.szott megállni is.

Vasárnaponként jelent meg, összeszedte a kihajított üvegeket, a szintén a körleten kívül végzett, halálra unt konzerveket.

– Gyerekek, dobjatok már ki valamit! – Kiabálta fennhéjázva.

– Előbb villants valamit Rózsi! -Üvöltötte a tömeg.

– Nem, előbb dobjatok valamit! -Így Rózsi

Ez megismétlődött vagy ötször, aztán a cigány asszony fölrántotta a hatalmas, színes bő szoknyáját és olyan látvány tárult elénk, amilyet még-fogadom-nem láttatok.

Olyan fekete erdő, mint a perui összefüggő esőerdők, vagy az Amazonas mentén húzódó buja dzsungel.

Olyan, amilyenben még Robin Hood, a tolvajok fejedelme is eltévedt volna, az angol nemesség erdeje helyett.

Ilyenkor aztán vadul bombázni kezdtük az aktuális konzervekkel, majd el is tűnt, ahogy jött.

Három lányt nevelt egyedül, egyik csodálatosabb volt, mint a másik, hiszen a férjét leszúrták valami kocsmai verekedésben. Az üres üvegek, kidobott konzervekből pedig olyan házat épített, hogy csodájára járt mindenki a környéken, olyan 3-4 kilométerre a laktanyától.

Tillinger, aki a sertéstelep királya, megkérdőjelezhetetlen ura volt, pedig halálosan szerelmes volt a legidősebb lányba. Neki szabad kijárás volt, a lovak sétáltatása ürügyén, akikkel a moslékot szállította vissza a telepre,biztosítva a ökonomikus körforgást.

Ilyenkor hóton kilovagolt az egyikkel, meg sem állt Rózsiékig, ahová vitt mindig valami maradék kaját, belsőséget, stb.

Ott aztán tovább itatták, én is harmadmagammal része voltam egyszer-kétszer ilyen kirándulásnak.

Ilyenkor mindig sírva fakadt, aztán szerelmet vallott, a roma szépségnek, majd Rózsihoz fohászkodva kérte meg a kezét.

Egyszer aztán a jószívű, amúgy remekül főző Rózsi azt találta ki, hogy csak akkor, csakis akkor adja a lányát, ha azért valaki fehér lovon lovagol ki hozzájuk.

Erre Tilinger visszaügetett a telepre, majd a deres gebéjét szépen lemeszelte hófehérre. Aztán mezítlábasan, nyereg nélkül, fekete kalapban, gyakorlóban visszalovagolt a jussáért. Vasvillával kergették el, soha többet nem ment vissza.

A lesoványkodott, fehérre meszelt deres pedig másnap, az árok partján lehelte ki a lelkét, mert ezt a traumát nem bírta ki a szegény pára.

Ez a történet azért is került ide, mert a Tilinger nagy kedvence volt, mikor vizitálni, háztűznézőbe ment a Rózsiékhoz, mindig ezt kapta, mert olyan mesterien csinálta, hogy arról órákig regélt.

Vagyis az a bizonyos, csodás

RAKOTT KRUMPLIT

Ez az étel nagy-nagy kedvencem, de gondolom sok másé is. Ezerféle képen készülhet, miként sok más népszerű ételünk, de az alapanyagai közül a krumpli, a főtt tojás, szalonna, jóféle tejföl talán minden változatában benne foglaltatik.

Ez a dózis, amit ma láttok, ez olyan négy főre készül. A 1.5 kiló krumplit megmosom, aztán hideg vízbe felteszem főni. A vizet forráskor jó alaposan megsózom, majd gy másik edénybe 10 tojást teszek szintén főzni. A tojás vízét is érdemes jól megsózni, mert a porózus héj kissé átengedi a sót.

A krumplit 15 percig főzöm fedő alatt, majd a vízét leöntve pihentetem kissé. Közben tíz per főzés után a tojások is megfőttek, erre bőven engedek hideg vizet.

A krumplikról még jó forrón lehúzom a héját, aztán félreteszem, hagyom alaposan kihűlni, hűtőbe teszem.  Esetleg tanácsos ezt előző nap megtenni, ugyanis a jól meghűlt, majd félkemény krumplit könnyebb szépen felszeletelni. A tojásokat enyhén megtörve, a két kezem között összedörgölve megtöröm, meghámozom. 

PTV Fotó: Bán Csaba

Aztán jöhet a nagy utazás!

Egy hőálló edényt falát szalonna héjával kikenek, de lehet ez éppen olaj, zsír, akár vaj is. Aztán előkészítek minden hozzávalót.

A krumplit, a tojásokat, a füstölt kolbászt összeszeletelem. Nagyjából egyforma vastagra, a krumplit sem vastagabbra, mint a tojásszeletelővel a tojásokat. 

PTV Fotó: Bán Csaba

Aztán néhány, leheletnyi füstölt szalonna az edény aljára, majd egy sor krumpli. Úgy, mint a hal pikkelye, szépen egy kicsit takarva egymást.

Erre jön a tojás, majd a kolbász,  krumpli, tojás, kolbász.a 2. sor után pedig a tojással összekevert tejföl. Olyan 2-3 nagydoboz tejfölt érdemes 2 egész tojással kikeverni. Ennek egy részével meglocsolom, majd a történet tovább, addig, míg el nem fogy minden. A sorokat feltétlenül krumplival zárom, majd a tetejét jól megkenem a tejföllel.

Aztán irány a sütő, ahol 180- 200 fokon sütöm, majd 15 perc után ki, aztán jó reszelt sajt mehet rá gazdagon. Ezzel sütöm még 20 percet, aztán jöhet ki.

Szép pirosnak, ropogósnak kell lennie!

PTV Fotó: Bán Csaba

Az egész költségvetés: A krumpli 300, a tejfölök 600, a kolbász, az a tíz deka az 200, a tojások 260, a sajt, szalonna mintegy 100 forintot tettek ki. Összességében durván 1.500 forintba kerültek, tehát egy adag jelen esetben 375 ruppó. Vagyis olcsó,jó laktató.

Készítik még főzőkolbásszal, virslivel, Debrecenivel. Van aki hajszálvékonyra szeletelt vöröshagymát is tesz a sorok közé, van aki Kolozsvári szalonna darabokat is. Csak a fantáziánk szabhat határt.

Csodás, vecsési, fahéjjal ízesített savanyú szilvával tálaltam

PTV Fotó: Bán Csaba

Aki még nem kóstolta ezt a zseniális savanyúságot, feltétlen tegye meg, ritka élményben lehet része. A hozzávaló rakott krumplival pedig Tilinger Pistának tisztelegjünk, aki tudomásom szerint az elmegyógyintézetben végezte. Azt gondolom, hogy a példátlan leánykérés helyet kaphatna az egyetemes irodalomban is, mert ehhez foghatót még nem pipáltam, talán Ti sem, pedig az 58. tavasznál járok

Tisztelegjünk Barátaim, mert lám, lám, mi mindenre képes egy férfi, ha igazán szeret egy nőt!