Hosszú idő telt el azóta, hogy a kőbaltás ember megízlelte a földre pottyant vagy lerázott és szétnyomkodott szilvák meleg masszájában rejlő gasztronómiai lehetőséget. Ma már a közösségi oldalakról szerzi be ilyesféle ismereteit a modern háziasszony. Ahol is ezidőtájt előkerülnek a jobbnál jobb és titkos szilvalekvár-receptek.

Tavaly Szilvásváradon jártam, ahol éppen az éves rendes szilvanapra készültek a helyi asszonyok. Úgy alakult, hogy egy mosolygós nyárvégi estén a templomkapuban szóba elegyedtünk. És ahogyan az lenni szokott, hiszen a misének már vége volt, elő is került a szilvalekvárfőzés minden fortélya. Volt, aki a kimagozott, majd nagylyukú darálón ledarált és 8 órán át az üstben főzöttre esküdött. Természetesen ezen egyharmad nap alatt mindvégig szorgalmasan kavargatva.

Más arra tette le a voksát, hogy magas falú tepsibe teríti a fél szilvákat, és 120 fokon süti a sütőben – és gyorsan el is szalasztotta kisunokáját, kapcsolja már le a sütőt, mert bizony, lassacskán odakap a szilvapép.  Nemrég hasonló receptet olvastam F. Nagy Angéla tollából: ő a tepsis sütés kezdetén ecettel locsolja meg a felezett-magozott szilvát és fedő nélkül süti 6-8 órán át. „Utána 15 percig kevergetem – olyan lesz, mint Mari néni lekvárja vidéken.”- mondta a magyar Julia Child.

A társaság egyetlen férfitagja a panyolai üstben főtt szilvalekvárról regélt: mérnökember létére átéléssel magyarázta, hogy az aprószemű szilvából előbb „ciberét” főznek, majd egy szitán átgyömöszölik a masszát. A magok fennakadnak a rostán, a lecsorgó pép a „cibere”, amit aztán szép lassú gyöngyözéssel főznek-kevergetnek hosszú órák megfeszített munkájával a megfelelő sűrűségűre. A legjobb ehhez a „nemtudom” szilva, amely hazánk északkeleti részében a legismertebb. Igénytelen fa, bőven terem, a legjobb alapanyag a lekvárhoz.

A barátnőm, aki a Tisza mentén töltötte gyermekkorát, az üstben való főzés egy másik variációját emlegette fel. Arrafelé az ecettel bekenegetett üstbe rendezik a kimagozott szilvát, ecettel meg is locsolják. Lefedik, és gyönge tűzön, vigyázva, de kevergetés nélkül főzik, amíg besűrűsödik.

Szóba került még a szatmárcsekei, a szarvasi, a noszvaji meg a panyolai szilvanap, (mindegyiket meg kellene nézni, kóstolni…) a penyigei aprószilva, nekem meg eszembe jutott az a kedves kis mázas csupor, amelyet sok-sok évvel ezelőtt találtam egy elhagyott és félig leomlott ház tornácán. Teli volt beszáradt szilvalekvárral. Hónapokon át áztattam váltott vízzel, mindannyiszor sötét, sűrű, szilvaszagú lé jött le róla, de százszori áztatás után is maradt benne bőben lekvár. Feladtam. Azóta egyre szárad az edényben. Fent van a polc tetején, csak én tudom, hogy mi lakik benne. Mindenki más azt látja: milyen szép és kedves edény!

Mire jó a szilvalekvár?

Van, aki gyöngéd hashajtónak használja, sokaknak segít a székrekedés megszüntetésében reggel, éhgyomorra egy-egy kanál szilvalekvár. A jó magyar konyha pedig szívesen teszi ételeibe, hiszen a gondos gazdaasszony kamrájának mélyén mindig volt jó néhány üveggel vagy szilkével belőle. Szilvalekvár kerülhetett a rácsos süteménybe, a kőttes lepénybe, buktába, a leveles-szilvalekváros papucsba. A pozsonyi kocka és a flódni is elképzelhetetlen lenne szilvalekvár nélkül! De jó a palacsintába, a vajas (vagy vaj nélküli) kenyérre, fánkhoz, joghurtba müzlivel – kinek-hogyan kedves.

Sőt, egy mértékadó stílusos vidéki étteremben szilvalekvárral pácolt sertéstarja volt a menő menü legutóbb, fűszeres puliszkával karöltve – és ott volt, de még mennyire!

A szilvalekváros derelye a magyar konyha egyik remeke. Aki nem akar a főzéssel bíbelődni, a kész derelyéket forró olajban süsse ki – porcukorral fenséges desszert, porcukor nélkül vadpörkölt mellé izgalmas köretté lényegülhet.

Gyömbéres-levendulás szilvalekvár

Hozzávalók:

2 kg szilva

mogyorónyi friss gyömbér

60-80 dkg cukor

2 evőkanál friss levendulavirág

üvegenként késhegynyi tartósítószer

Elkészítési idő: 90 perc

A szilva érésekor a levendula másodvirágzását éli: érdemes ezeket az apróbb virágokat is felhasználni! A szilvát megmossuk, kimagozzuk, majd a cukorral feltesszük főni. 8-10 percnyi rotyogtatás után a tűzről lehúzzuk, és összeturmixoljuk. Tovább főzzük, míg kellően besűrűsödik. Ekkor hozzáadjuk a lereszelt gyömbért, a levendulavirágokat, még egyszer átforraljuk és azon forrón üvegekbe töltjük. Tetejére késhegynyi tartósítószert szórunk, és az üvegeket lezárva száraz gőzbe tesszük. Készíthetjük cukortakarékos befőző szerrel is: ekkor a tasakon található leírás szerinti mennyiségekkel számítsunk!

Az apró szemű vadszilvát vagy a mirabellát (más néven potyókát vagy fosókát) is megbolondíthatjuk levendulával, így ez a nem sokra becsült gyümölcs is elsőrangú alapanyaggá léphet elő.