Ma, az Újkor hajnalán egy mesés leves kerül az asztalunkra. Ráadásul olyan, ami szintén nemzetközivé avanzsál, hiszen a kedvenc hazai, a másik nagy kedvenc olasz konyha remek keveréke. Értelmi szerzője Tomazó barátunk, aki nevének, múltjának, jelenének, jövőjének elhallgatását kérte, kapja is, de ezzel talán a Hallhatatlanok csarnokába kerül nálam, miként az azóta valóban megtébolyodott anyó..m, így született hát meg

Tomazó mesés, de olaszos lencselevese

Rögtön a hozzávalók: lencse. A lapos, korong alakú száraz hüvelyes – színe lehet barna, zöld, sárga, vörös és fekete.

A lencse fehérjében, rostokban és vasban gazdag, a vegetáriánus étrend egyik fontos eleme: gabonanövényekkel párosítva kiegyensúlyozottá teszi a fehérjebevitelt. Kalóriatartalma igen magas (350 kcal/100g), laktat, a fogyókúrás étrendbe nem kifejezetten illeszthető be. A fogyasztása cukorbetegek számára ajánlott, ugyanis csak lassan növeli a vércukorszintet. A lencséből készíthetünk főzeléket, levest, salátát és köretet. Aztán a jó, hazai Csabai kolbász; gyökerek, jelesül sárga- és fehérrépa, vöröshagyma, fokhagyma; CS. C. (Csabi Chef) saját, lilahagymával, bazsalikommal, tengeri sóval eltett salsája, na jó, paradicsom szósza. Aztán kell még egy korty vörösbor, tengeri só, törött bors, ,oregánó, kakukkfű, aztán nem utolsósorban egy darabka sütőtöksi, kevés olíva. Nem mellékesként jófajta virsli. Na és nem utolsósorban, nálam biztos, az a mesés, magnifikus, elmaradhatatlan Parmeggiano, vagyis az a mindent überelő parmezán.

A kolbászt karikára vágom, aztán a korty olíván jól megpirítom, mikor kész, szűrővel kiszedem, félreteszem. A lencsét előzőleg beáztatom, akár egy fél napra. Közben a répákat karikára, a hagymát apróra, a tököt kis kockákra vágom.
A visszamaradt zsiradékon összepirítom a lencsével, a zöldségekkel, tökkel, majd nyakon öntöm egy deci vörösborral. Mikor az elillan, jöhet hozzá CS. C. (Csabi Chef) mesebeli paradicsomszósza, de másutt a bolti is megteszi. Mikor mindezeket megpároltam, felhúzom vízzel. Sózom, őrölt borsot a nyakába, aztán megkoronázom kakukkfűvel, oregánóval. Aki szereti, kedveskedhet neki csípőssel is, bizonyára azt a palettát ismeri, aki szereti.
Mintegy 20 percet főzöm, aztán mehet bele a pirított kolbász,  majd a karikára vágott virsli. Még tíz perc és kész!
Természetesen tálaláskor a mennyei parmezánnal teszem felejthetetlenné.

Barátaim!

Bizonyára újévre mindenhol került az asztalra lencse. Nálam igen, sőt, elmaradhatatlan! Még akkor is, ha a köszvényre nemhogy nem ajánlják, de egyenesen tiltják. Azonban minderre fittyet hányva, hogyan is hagyhattam volna ki a mi rokonszenves Tomázónk számomra, de bizonyára sokunk számára ismeretlen, ám annál zseniálisabb receptjét.

Örömmel vettem, sőt, a feltámadásomat is jelentette, nem kevésbé és remélve, hogy nem hagytatok el hűtlenül. Hiszen tudjuk, a főzés TEREMTÉS, az étel szeretete sok ajtót megnyithat, még több barátságot is szülhet. Miként vallotta ezt a néhai zseni, Floyd barátunk is, aki nem átallott minden forgatáson, a világ minden szegletében, minden főzéskor becsavarni egy üveg bort.

Tisztelegjünk hát előtte is!

Szöveg és fotók: Bán Csaba – Csabi Chef