Ha elképzeltük, akkor térjünk vissza a valóságba. Ilyesmi ugyanis elképzelhetetlen. Pedig ok lenne rá. A héten hat újságírót – meghatározatlan időre – kitiltottak a parlamentből, mert renitenskedtek. “Alkalmatlan időpontban és alkalmatlan” helyen igyekeztek – egyébként kínos – kérdéseket feltenni képviselőknek, de főleg Orbánnak és Kövérnek. Ezzel – a T. Ház által megfogalmazott közlemény szerint – “kényelmetlen helyzetbe” hozták őket. Magyarul provokáltak. Mégpedig azért, mert a jegybanki alapítványokról igyekeztek véleményeket gyűjteni. Ami bizony a kormánypártiaknak kellemetlen, még akkor is, ha – Lázár Jánostól tudhatjuk – a jegybank annyira független, hogy földi halandók lényegében még csak hozzá sem érhetnek.Világos, hogy egy parlamenti épületben nem grasszálhatnak szabadon mindenféle emberek, különösen nem újságírók. Tény, hogy a házszabály betartandó. Az is tény, hogy a kitiltott tudósítók megsértették a 9/2013-as számú házelnöki rendelkezést, amely azt szabályozza, hogy hol lehet forgatni.Ugyanakkor az sem kétséges, hogy a sajtó munkatársai csak a feladataikat igyekeznek végezni. Márpedig a három évvel ezelőtti házelnöki rendelkezés és az arra hivatkozva megfogalmazott kitiltás egyértelműen sérti a sajtószabadságot. A Társaság a Szabadságjogokért szerint alkotmányellenes is. Mindenesetre kétség kívül lehetetlenné teszi a sajtó munkáját az Országgyűlés épületén belül. S igaza van a jogvédőknek, amikor arra hívják fel a figyelmet, miszerint nincs igazolható indoka annak, hogy megtiltják a forgatást a média munkatársainak az épület termeinek többségében.A hat tudósító kitiltására csak egyetlen valódi válasz lehetett volna. Ha az újságírók testületileg kivonultak volna a parlamentből, s mindaddig nem is mennének vissza oda, amíg sűrű elnézést kérve nem engedik vissza kollégáikat. Egyszer már tudatosítani kellene a hatalomban, hogy nem a médiának van szüksége rájuk, hanem nekik a médiára. Ha a tévék és az újságok – határozatlan ideig – bojkottálnák a híradást a parlament, meg a kormány munkájáról, akkor az urak talán rájönnének, mennyire helytálló az előbbi mondat. Tudom persze, hogy ez lehetetlenség. A sajtó pontosan annyira kétfelé szakadt, mint az ország. A hatalmat feltételek nélkül kiszolgáló része pedig semmilyen körülmények között nem venne részt egy ilyen szolidaritási akcióban. A szolidaritás, mint olyan, ki is veszett a sajtó jelenlegi szótárából, még akkor is, ha jobb- és baloldali újságoknál, portáloknál vagy tévéknél dolgozó újságírók nagyon gyakran jól együtt tudnak működni. Nem is rajtuk múlna egy ilyen bojkott. Csakhogy a főnökök változatlanul elküldik őket az Országgyűlésbe, a Kormányinfókra, a parlamenti eseményekre. Jellegzetes, hogy a kitiltásban érintett egyik sajtószerv vezetője tiltakozó levelét azzal zárja, hogy továbbra is igyekeznek megfelelni a vonatkozó normáknak, s bízik benne, hogy “az ügy megnyugtatóan rendeződik”. Ahelyett, hogy elküldené a kitiltókat melegebb éghajlatra és megígérné, hogy amíg azok visszaélnek hatalmukkal, addig egy szó sem jelenik meg róluk a lapjában.Hiszen a hírversenyben nem kell minden áron részt venni. Vannak pillanatok, amikor az emberi és újságírói méltóságnak többet kellene nyomnia a latban, mint annak, hogy kielégítsük a polgárok érdeklődését a közügyek iránt. Ha ugyanis ebben a munkában tudatosan és rendszeresen akadályoznak, akkor arra kell felhívni a figyelmet, hogy ez így nem mehet tovább. S nem a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezetnek lenne elsődleges feladata, hogy kiálljon a kitiltottak mellett. De ők megtették, mint ahogy azt is, hogy az Alkotmánybírósághoz és a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak az ügyben.Vegyük észre, az egész szakmát csapják arcul szinte naponta a hatalom emberei, ha éppen úgy tetszik nekik. Kövér László a mostani kitiltás előtt néhány hónappal az RTL Klub munkatársait űzte el a parlamentből. A kancelláriaminiszter pedig a maga cinikus módján kommentálta az esetet a tegnapi Kormányinfón. Arra emlékeztetett ugyanis, hogy a kormány éppúgy megtűrt szereplő a Házban, mint az újságírók. Lázár János felidézte, hogy 2011-ben a képviselők döntöttek arról, a végrehajtó hatalom nem lehet egy épületben a törvényhozással. Széles mosolyok közepette azt már elfelejtette hozzátenni, hogy az – akkori – kétharmad természetesen ugyanúgy az orbáni akaratot szavazta meg egykor, mint napjainkban, amikor már nincs kétharmad. “Megtűrt lakóként” még arra is figyelmeztette az újságírókat, hogy tartsák be a játékszabályokat, mert “a házelnök úr nem viccel”.És ez megy minden csütörtökön a Kormányinfón és még soha senki nem állt fel, hogy ezt a bohóckodást már nem hallgatja tovább. Pedig egyszer már szólhatna valaki, hogy valódi infókra lenne szükség és nem olyan közlésekre, amiket a hatalom viszont akar látni és hallani a különböző médiumokban. Jobb- és baloldaliakban egyaránt.Amíg zsúfolt széksorok fogadják a mindenkori kormánypropagandát, addig a hatalom kénye-kedvére tilthat ki újságírókat bárhonnan.