Az 1988-as születésű Rojik Tamás novelláit számos irodalmi folyóirat – Irodalmi Jelen, Napút, Műút – leközölte, első regénye 2016-ban jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. Legújabb könyvében, a Szárazságban egy olyan jövőbeli Magyarországra kalauzolja az olvasóit, ahol az emberek kénytelenek komoly korlátozásokat betartani a Föld túlélése érdekében. Új regényéről beszélgettünk a szerzővel.
Pannonhírnök/Fritsi Péter: Mikor fogant meg benned a Szárazság alapötlete? Volt-e valami specifikus kiváltó ok?
Rojik Tamás: A regény világa, a 2050-es évek Magyarországa már régóta épült fejemben. A vízhiány akkor társult hozzá, amikor az első cikkeket olvastam arról, hogy ez a világ egyes pontjain már most problémát jelent, a közeljövőben pedig egyre több területet fenyeget. Szinte azonnal a magyar viszonyokon kezdtem gondolkodni: mit tennék, ha nálunk történne hasonló. Láttam magam előtt a csapot, amit hiába nyitok meg, és ettől a képtől nem tudtam elszakadni.
− Hány éves kortól ajánlod a regényt? Ki volt a célkorosztály és miért?
− Nehezen tudok konkrét választ adni, mivel sokan már a gyerekkorukban éretten reagálnak kimondottan nehéz, felnőtteknek írt könyvekre is. Talán 13-14 éves kortól ajánlanám, de tudok olyan 12 éves olvasóról is, akinek nagyon tetszett a könyv. Olyan regényt szerettem volna írni, ami mind a nyelvezetében, mind a történetében hozzáférhető már a kamaszkortól, de ugyanúgy be tud vonni felnőtteket is.
− Miét pont a Mecsek környékét választottad a regény egyik meghatározó helyszínéül?
− Az elképzelt szereplőkhöz és a történethez szükségem volt egy olyan helyszínre, ahol várhatóan harminc év múlva is jó lesz a termőföld, és van a közelében megfelelő búvóhely. Ráadásul kedves emlékeim is kötődnek a környékhez.
− Miért képregényeket rajzolnak együtt a főszereplők? Van valamilyen különleges kötődésed hozzájuk?
− Szeretem a képregényeket, de nem mozgok otthonosan a műfajban. Néhány éve tudatosan olvasom őket, próbálom pótolni a hiányosságaimat, szerencsére ehhez jó ajánlásokat szoktam kapni. Azért választottam, mert amikor írok, képszerűen gondolkodom, és ezt szerettem volna megjeleníteni a szövegben is. Mindig elismerően tekintettem azokra, akik képesek a fejükben lévő képeket megrajzolni, megfesteni, láthatóvá tenni.
− Van-e valamilyen ifjúsági regény, ami nagy hatással volt rád?
− Gyerekkoromban olvastam az akkor megjelenő Harry Potter első négy részét, és fiatal felnőttként az utolsó hármat. Nagyon szeretem, sokat lehet tanulni belőle például a világépítés, a karakterfejlesztés vagy a gördülékeny nyelvezet kialakítása terén.
− És végül, mit gondolsz a regényben bekövetkező környezetvédelmi változtatásokról? A Föld megmenekült, ugyanakkor a rendszernek vannak nagy hibái is egyben. Mi ez végül is, utópia vagy disztópia?
− A regényben megjelenő változtatások egy része már megvalósítható, mint például a WC öblítése használt vízzel. Ezek a módszerek egyelőre nem általánosak, talán a nem túl távoli jövőben azzá válhatnak. Nem tartom valószínűnek, hogy önmagukban megmenthetik a Földet, de ha az ivóvízhasználat megóvásában mindenki megteszi, amit a lehetőségei engednek, az kezdetnek már nem rossz. A szövegben írt vízkorlátozást remélem, nem kell világszerte bevezetni, ahogyan a folyamatos kontroll is elég nyomasztónak tűnik. Akár működtek ezek a regény világában, akár nem, én inkább disztópiaként gondolok erre a könyvre.
A Szárazság a Tilos az Á Könyvek gonozásában jelent meg 2020-ban, a regényről pénteken érkezik írásunk a Könyv Hétvégre! ajánlóban.
Kövessen minket: Facebook
Fotó: Vajda Réka
