Eltelt egy újabb év, és Harry-nek vissza kell térnie a Roxfortba, hogy immáron harmadévesként kezdje meg a varázslás tanulását. Természetesen a problémák már az iskolakezdés előtti nyáron megkezdődnek, hiszen Harry viselkedésén múlik, hogy lemehet-e tanév közben hétvégenként a közeli faluba tásaival. Ám ehhez még el kell viselnie a vendégségbe érkező Marge nénit, aki nem csak előszeretettel hagyja, hogy pitbullja megtámadja a fiút, de nem rest elmulasztani egyetlen alkalmat sem, hogy szapulja őt vagy éppen a szüleit. Harry dühében felpuffasztja Marge nénit, és hamarosan az utcán menekül, mert tudja, hogy ezért kicsapják majd az iskolából.
Szerencsére a helyzet nem ilyen súlyos, és Harry-t nemhogy nem csapják ki, hanem életében először megtudja, milyen az, mikor az embernek van egy kis magánélete, és a szabadidejét is úgy oszthatja be, ahogy akarja. Újabb kihívások elé is kénytelen nézni; egyrészt már a vonatúton találkozik az azkbani (varázslók börtöne) őrökkel, ezekkel a csuklyás, undort keltő lényekkel, akik kiszipolyoznak minden vidámságot az emberből. Másrészt hamar kiderül, hogy az Azkabanból nyáron megszökött rab, Sirius Black nemcsak Harry nagybátyja, de egyben felelős a szülei halálért.
A Harry Potter és a Titkok Kamrájához képest hangulatban a harmadik rész talán kicsit könnyedebb, magát a fő témáját tekintve mégis komolyabbnak érződik. Míg a sorozat nyitó epizódja és folytatása kisebb fenntartásokkal belefért a gyerekkönyv kategóriába, a Harry Potter és az azkabani fogoly szintet lépett mind a mesélés komolyságában, mind a cselekmény bonyolultságában. Rowling nagyon jól teszi, hogy olvasóit úgy kezeli, mint akik igenis képesek odafigyelni egy jobban összetett történetre, és nem zavarodnak bele néhány váratlan fordulatba (még akkor sem, ha a szerző az idősíkokkal játszik). Emellett nagyon fontos, hogy a regényben felbukkanó Sirius Black az egyetlen olyan személy Harry életében, akihez végre egy olyan rokoni szál köti, amit a fiú is szívesen fölvállal.
Ha maga a varázsvilág nem is feltétlen bővül ebben a részben, Rowling ismét behoz egy olyan karaktert, akit hamar meg lehet kedvelni közvetlenségért, és sajnálni egyszerre a társadalomból való kivetettsége miatt. Igaz, Lupin professzor titkára csupán a történet vége felé derül fény, de a valamiben más, illetve a többi embertől eltérő személyek kirekesztettsége később is visszatérő, fontos témák lesznek a könyvek során.
Rowling, Joanne Katleen. Harry Potter és az azkabani fogoly. Animus, Budapest, 2008., 400 oldal.
Ha értékesnek ítéli a szerző publikációit, kérjük, támogassa a PannonHírnök munkáját és kövessen minket a Facebookon.
