A heti kemény munka és hajtás után mindenkinek szüksége van egy kis nyugalomra, kikapcsolódásra. A lazuló könyvkedvelők figyelmébe ajánlunk a szórakoztató irodalom különböző műfajaiból unalmas – vagy pont, hogy nem unalmas – hétvégékre olvasnivalót.
A Locke & Key képregények eredetileg 2008 és 2013 között jelentek meg Amerikában, írójuk Joe Hill (Szív alakú doboz, Spóra), rajzolójuk pedig Gabriel Rodríguez. A képregény kint nagy sikernek örvendett, nem csak az olvasók között, hiszen kétszer nyert Brit Fantasy-díjat legjobb képregény kategóriában, és egy Eisner-díjat (a képregények Oscar-díja) is begyűjtött; a belőle készített sorozat ezen a napon érkezik a Netflixre. Magyarországon a Fumax adta ki a képregényeket egy háromkötetes keménytáblás luxuskiadásban.
A történet nem finomkodik, egészen erősen, megrázóan nyit: végigkövethetjük, ahogy a három Locke testvér Tyler, Kinsley, Bode és az édesanyjuk tanúi lesznek, ahogy két fiatal meggyilkolja az apjukat, Rendellt. Csak szerencsének és az anya közbelépésének köszönhetik, hogy ők megmenekülnek. A temetés után a család elköltözik apjuk régi otthonába, a massachusettsi Lovecraftba. A Kulcsházként ismert kastélyszerű épületben most Rendell testvére lakik, azonban a ház különleges varázserővel bíró kulcsokat rejt, melyet a legkisebb Locke testvér, Bode fedez fel igen gyakran. Valamelyikkel átlépve egy bizonyos ajtón szellemként repkedhetünk, akad olyan, amelyikkel ki lehet nyitni az ember fejét, hogy beletehessünk valamit… vagy éppen kivegyünk onnan akármit. Egy másikkal állattá változhatunk, szárnyakat növeszthetünk, visszamehetünk az időben, hogy nézőként legyünk szemtanúi a múltnak. Ahogy a Locke gyerekek felfedezik a kulcsok varázslatos erejét, véletlenül egy egészen gonosz erőt szabadítanak fel, amely évek óta egyetlen kulcsra vágyik, és bármire képes, hogy megszerezze azt.
Joe Hill és Gabriel Rodríguez – akik csak mesélőként hivatkoznak magukra a képregényekben – remek munkát végeztek. A történetvezetés sokszor nem lineáris, a képregény nem fél egyik idősíkból a másikba ugrani, vagy valami olyat mutatni az első részben, amely majd csak a harmadikban nyer igazán értelmet. A karakterek élnek, izgalmasak, szerethetőek, az illusztrált oldalakon bőven van idő megismerni és megkedvelni őket. Gyászukkal való küzdelmüket külön-külön mutatja be a képregény, a Kulcsházban rejlő varázslatok mellett az efféle komoly érzelmek visszarántják a földre az olvasót. A történet megelevenedik a rajzolt lapokon, és nem csak az izgalmas, ami a Locke-családdal történik a jelenben, hanem az is, hogy Lovecraft és a Kulcsház megannyi titkot rejt magában melyek akár évszázadokkal nyúlnak vissza a múltba. Az első oldal fellapozása után az olvasása veszélyes, félő, hogy nagyon nehéz abbahagyni, amíg ki nem derül, mi a vége.
A feljebb említett luxuskiadás nem tréfa, a Locke & Key képregények mind a három kötete gyönyörű, igazi ékessége lehet egy könyvespolcnak. Még olyan apróságokra is odafigyeltek, hogy az oromszegés színben passzoljon a borítóhoz. Egyetlen hátránya, hogy mindegyik nagyon nehéz, súlyos, ölben tartva vagy fekve egy idő után kényelmetlenné válik az olvasásuk, persze ez mellékes az élményhez képest.
Hill, Joe és Gabiel Rodríguez. Locke & Key – Kulcs a zárját 1. Fumax, Budapest, 2018, 320 oldal.
Hill, Joe és Gabiel Rodríguez. Locke & Key – Kulcs a zárját 2. Fumax, Budapest, 2019, 312 oldal.
Hill, Joe és Gabiel Rodríguez. Locke & Key – Kulcs a zárját 3. Fumax, Budapest, 2019, 320 oldal.
