John Hart nevével 2006-ban ismerkedhetett meg a világ, amikor megjelent az első regénye, a Hazugságok királya, amely kedvező fogadtatásban részesült a kritikusok részéről. Következő könyve, a Lenn a folyónál elnyerte az Edgar Allan Poe-díjat, csak úgy, mint a harmadik, Az elveszett remény, így a mai napig ő az egyetlen szerző, akinek két egymás utáni regénnyel sikerült elhoznia ezt a rangos elismerést. Eddigi legutolsó története, a Hallgass! idén jelent meg a General Press kiadónál, amiben Az elveszett reményből megismert főszereplő, Johnny Merrimon tér vissza néhány másik régi és új karakterrel, hogy a mocsaras tájon keringő rejtélyek és a múlt titkai felderítésre kerüljenek benne.
Története szerint Johnny Merrimon magányosan él a mocsár közepén egy kunyhóban tíz évvel azután, hogy a férfi nem tudta húga életét megmenteni. Johnny teljesen elzárkózik a külvilágtól és csak a természetben érzi jól magát; egyedül régi barátjával, Jack-kel tartja a kapcsolatot, illetve ritkán meglátogatja az anyját és nevelőapját is. Örökölt, 2400 hektáros birtokán nem tűri a betolakodókat, és nem is fél azokat kemény kézzel elűzni, ha arra van szükség. De a régi tulajdonos vissza akarja követelni tőle a földet, és más is szeretné nagy erőkkel – no meg rengeteg pénzzel – megkaparintani. Ha ez még nem lenne elég, hamarosan különös halálesetek történnek a mocsárban, és a gyanú rá terelődik.
A Hallgass! elég lassan indul, hagy időt, hogy megismerjük benne a különböző karaktereket és azoknak az életét, de ez nem baj, mert nem teszi vontatottá vagy unalmassá a történetet. Később szerencsére beindul a cselekmény és fel is pörög rendesen, a fejezetek rövidülnek, csak úgy, mint a szereplők közötti váltások. Újabb és újabb rejtélyek kerülnek elő, melyekből csak nagy ritkán derülnek ki részletek, így a cselekmény végig képes fenntartani az olvasó figyelmét. A karakterek, ha nem is mindig feltétlenül kedvelhetők, azonban a motivációjuk teljesen érthető.
Muszáj említést tenni róla, hogy a Lenn a folyónál után egy krimire számítottam, és hát végeredményben azt is kaptam, azonban a regény elment egy másik műfaj irányába, amely – legalábbis számomra – igazán meglepő volt. A Hallgass! ugyanis egy idő után elég komolyan merít a misztikus thriller és a horror műfajából, ami amúgy nem probléma, mert illik is a regény hangulatához. Ahhoz a hangulathoz, ami amúgy végig kiváló, csak úgy, mint más mocsárvidékeken játszódó történetek esetében (Ahol a folyami rákok énekelnek, A törvény nevében) a lápvilág egy igazán jellegzetes, fülledt atmoszférát teremt, ami szerintem mindig érdekes és megragadó.
A szöveg a legtöbb helyen jól működik, gördülékeny, de amikor döcög, akkor sajnos nagyon. A legtöbb helyen igazán könnyedén elkerülhető lett volna a szóismétlés, anélkül, hogy a rész ettől mesterkéltté vált volna vagy túlságosan eltért volna az eredeti jelentéstől, ezért vannak a szinonima szavaink és ezért olyan változatos a magyar nyelv. És a másik, hogy van a könyvben egy olyan fejezet, amiben egy rabszolga szemszögéből kapunk betekintést az eseményekbe, és a rabszolga Mesternek hívja a tulajdonosát. Kedves fordító, az angol master ebben a kontextusban bizony nem mester, hanem gazda, ahogy a master of the dog sem a kutya mestere, hanem a kutya gazdája (nem félreérteni a példát). És ha a fordító nem is volt ezzel tisztában, akkor a szerkesztésen hogyan ment át? Mert nem egyszer szerepel a könyvben…
Persze ez csak apró részben rontja el az élményt, és ettől függetlenül a Hallgass! még egy élvezetes, izgalmas olvasmány marad, amire érdemes rászánni az időt.
Hart, John. Hallgass!. Gerenral Press, Budapest, 2020, 464 oldal.
