A felvidéki Krascsenits Dávid profi triatlonos mesélt arról, hogy a koronavírus miképp befolyásolta jelenlegi szezonját, milyen versenyekre készül, illetve hogy a dunaszerdahelyi klub milyen lehetőségeket kínál azoknak, akik egészségesen szeretnének sportolni.
Mennyire nehezítette meg a koronavírus-járvány az edzésterv követését?
Leginkább az úszással kapcsolatban okozott problémát a vírus, hiszen bezárták az uszodákat, ezért improvizálni kellett. Hogy az úszóizmok ne legyenek túlságosan elhanyagolva, kezdetben sportgumiszalagokkal edzettem otthon, viszont egy idő után úgy éreztem, hogy a víz közegét és az úszás mozgását nem lehet effektíven imitálni. Helyette jóval többet futottam és bicikliztem, melyek közül utóbbiban jelentős fejlődést is sikerült megfigyelnem. Viszont amire igazán nagy hatással volt a vírus, az a mentalitás és az elszántság. Nem volt lehetőség ugyanis versenyezni, s ezért voltak olyan időszakok, amikor a heti 20-25 órányi tervezett edzés helyett csak 8-10-et teljesítettem.
Milyen érzés volt újra csobbanni a medencében?
Lelkileg megnyugtató, viszont egyben frusztráló is, mivel nagyjából októbertől egészen a vírus elterjedéséig hihetetlenül jól teljesítettem a vízben. Az úszóedzőm által kiszabott 5-6 kilométeres edzéseken jobb időket úsztam, mint valaha. Ezt a lendületet elveszítettem a kényszerpihenő miatt.
Hogy néz ki a mostani versenyfelhozatal?
Ősszel lesz lehetőségem próbára tenni magam egy ausztriai és egy szlovéniai versenyen, utóbbi viszont valószínűleg elmarad, úgyhogy a 2020-as évemre marad igazából egyetlen verseny.
Hogy nézett ki a vírus előtti menetrend?
A legizgalmasabb egyértelműen Brazília lett volna, ahol áprilisban tettem volna magam próbára. Illetve meglehetősen zsúfolt lett volna a nyári naptár is, amikor zsinórban 3 hétvégén készültem fél Ironmanre (1,9 km úszás, 90 km biciklizés és 21,1 km futás). Július arra szolgált volna, hogy az augusztusi versenyekre felkészülhessek. A futás megy a legjobban, valószínűleg azért, mert azzal kezdtem, és talán azt is szeretem a leginkább. Teljesítményben nincs messze a futástól a biciklizés, és amiben a leginkább fejlődnöm kéne, az az úszás. 2019 októberében, amikor Lanzarotéban versenyeztem, akkor már éreztem, hogy az úszás is szuperül megy, viszont a hatóságok a túlságosan erős víz alatti áramlatok miatt nem engedték a versenyzőket a vízbe.
Ön tagja triatlonos klubnak? Miért épp ezt a sportágat választotta?
Két eve léptem be a pozsonyi Trinity Triathlon Teambe, amely Szlovákia egyik legsikeresebb triatlonos klubjának mondható, egyénileg és csapatszinten egyaránt. Körülbelül 180 tagról beszélünk, sokan egészen fiatalok, 10-12 évesek. Egészen fiatal kortól be lehet lépni, de nem ritkaság elkezdeni triatlonozni 40, akár 50 év felett is. Szeretném a környéken népszerűsíteni a triatlont, ezért hoztuk el a klubot Dunaszerdahelyre. Ami az edzéseket illeti, egy csoport heti kétszer jár edzővel úszni Somorjára, illetve közös futó- és bicikliedzéseket is összeállítunk. Számomra a triatlon a legszebb és egyben legnehezebb sport, fizikailag és mentálisan is. Nem csak a versenyzésről szól, hanem az odáig vezető út is már magában egyedi. Nekem személyesen azért is fontos, mert eljuthatok olyan helyekre a világban, ahova amúgy valószínűleg nem mennék. 2011-ben láttam egy összefoglaló videót a hawaii fél Ironmanről. Akkoriban én még csak futni jártam, a második maratonomra készültem, viszont látván a versenyt jött egy löket, hogy én is a profi triatléták közé szeretnék tartozni. Azóta sikerült elérnem a profi szintet, de továbbra is van min dolgozni. Egyelőre érzem saját magamon, hogy több van még a tarsolyban.
Forrás: ujszo.com
